Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma68
Tegnap95
Ezen a héten163
Ebben a hónapban1724
Összes141976

Rendszer infó

  • IP címed: 54.236.230.108
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. december 18. (kedd) 18:04

03.27-04.02 Dunántúli portyázások (213km_1260m_MTB túra_Kemeneshát)

DUNÁNTÚLI SPECIALITÁSOK

 

            "Minden évszaknak megvan a maga szépsége", hangzik a nagyon is valósághű idézet, de azt hiszem ez igaz a magyar tájakra is. Bár közép-hegységeink a legvadregényesebbek, de nem mindig a legtisztábbak vagy a legcsendesebbek esetleg a legmeghittebbek. Ez alatt én nem azt értem, hogy ezek a helyek, melyekről a későbbiekben írok a fenti szempontokat mindig kielégítik, de szolgálhatnak olyan kis meglepetésekkel amelyeket eltehetsz a szép emlékeid közé. Ilyenek voltak például:

            - az idős úr Egyházasrádócon, akivel bicajozás közben egy jót beszélgettem a környékről

            - az Ötvös előtti irtás, ahogy a ragadozó madár kergette a kis énekes madarat (aki megúszta a          kalandot)

            - az osztrák határőrök megbeszélése a montijaik mellett

Ezek csak kiragadott példák, de kívánom mindenkinek, hogy bárhol járnak  fedezzék fel a világ apró örömeit is.

 

            A túrák:

            Eredetileg egy Dél-dunántúli kék túrát szerettem volna futni a húsvéti ünnepekben, de közben a dolgok úgy alakultak, hogy "csillagszerű" túrákat csináltam a Dunántúl nyugati részén elterülő kisebb tájegységekben.

1. túra  1997. március 27.

Útvonal: Káld - Pusztalánc á.g .- Vashosszúfalu - Régi vasút - Hosszúpereszteg - Káldi úti-dűlő - Tomaji-erdő - Tacskándi-erdő - Új-hegy - Káld

Táv: 24 km.     Szint: 80 m.     Csúcs: 174m.

            A templomtól rajtoltam a Dél felé vezető rücskös aszfalt úton. Az út enyhén lejtett és jó kis szembeszél támadott, amelyet sajnos meg kellett szoknom ezen a vidéken. Részletesebb térképeken ezt a kis tájat Kemenesaljának nevezik. A következő falu elején ott árválkodik a volt vasútállomás, még jól látszódó feliratával. Mementóként átmentem gőzösbe és jobbra kanyarodva az egykori vonalon tekertem tovább. Hamarosan feltűntek a forgalmas nyolcas út autósziluettjei ahol egy kilcsi erejéig kénytelen voltam én is belekóstolni a forgatagba. Hosszúperesztegen a központban jobbra fordulva az ismerős kék jelzésen folytatom már Észak felé utamat. Az út a falu után balra fordul és megfelelő jelzésekkel fut a kis erdők felé. Ott akad egy-két rövid, de hirtelen emelkedő és egy tetszetős gurulás is az Új -hegyről lefelé menet. Itt egy kereszteződésnél a sebesség hevében majdnem összetalálkozom egy Ifával. Utána jutalmul szívhatom a port, amit maga után hagyott.

 

2. túra 1997. március 28.

Útvonal: Szombathely - Nárai - Ják - Pörös - Egyházasrádóc - Zichy-erdő - Hollósi-szél - Molnaszacsőd - Döröske - Szarvaskend - Nagymizdó - Katafa - Körmend

Táv: 52 km.     Szint: 180 m.   Csúcs: 240 m.

            Szombathelyen érdemes egy kis kitérőt tenni a Parkerdő felé, majd a "teraszon" Dél felé hajtva Újperint városrész mellett nyílik a Nárai felé vezető országút. Az országút név ne tévesszen meg senkit se, mert elég ritkák erre a kocsik. A tiszta, nyugodt falut elérve megjön a kék jelzés is jobbról. Ez a kék annyiban különbözik a tegnapitól, hogy Irottkőtől Szekszárdig vezet kb. 500 km. hosszan és Dél Dunántúli Kék Túra a neve Rockenbauer Pál emlékére. A faluból a Ják felé vezető úton haladok továbbra is aszfalton a frissen ültetett út menti fákkal szegélyezve. A jáki templom már messziről is tiszteletet parancsoló látvány, közelről pedig jól látható a robosztus XIII. századi hatás. Körmend felé indulok tovább és a falu végén lévő gazdasági épületek mellett tekerek egy földúton a Pörös nevű erdő felé. Nagyon szép fenyvessel találkozok, majd kiérve belőle a távolban jól látszódó víztorony nyugtat meg a helyes irányról. Az ilyen földutas tekerésnek is megvannak az előnyei: nem öklelhetnek fel hátulról és nyugodtan használhatod a teljes utat ólommérgezés nélkül. Egyházasrádócon profi útleírást kapok a továbbiakról, majd a Hollósi-szél nevű erdőben a sarazás örömeivel ismerkedem. Molnaszecsőd után ismét aszfalt utakon, átkelve a Rábán egy szép fasor kíséri utamat, majd egyszer csak falként magasodik fel előttem a folyó egykori hordalék lejtője, melynek tetején a falu temploma áll. A domb alján egy gyönyörű tó pihen, ahol elfogyasztottam ebédemet. Innen egy óriási hullámvasút veszi kezdetét ami rövid lejtőkből és hasonlóan rövid, de fárasztóbb emelkedőkből áll és Kemeneshátnak nevezik.  Szarvaskenden a bélyegzőre várva a falubeli nénit faggatom az itteni életről, ami a szavaiból kivéve nem fenékig tejfel. A falu utáni lefelé szakaszon a hátizsákom ugrik egy hasast az aszfaltra kb. 40-es tempónál. Elég jól megússza szegény a kalandot. Katafa után megérkezik erős széllel az eső, amely elől egy buszvárakozóba menekülök. Ott egy sorstársammal várakozunk a jobb idő reményében, majd nagy szpíddel robogunk be Körmendre.

 

3. túra 1997. március 29.

Útvonal: Bükfürdő - Bük - Csepregi-erdő - Acsádi-erdő - Acsád - Cikotai-erdő - Meszlen - Tömörd - Csepreg - Bük - Bükfürdő

Táv: 33km.      Szint: 170m.    Csúcs: 225m.

            Az előző napi óriási zuhék után egy főleg aszfaltos túrát terveztem erre a vidékre. Az engem mellőző autók nagy része nem magyar rendszámmal bírt és a falvak stílusa is alkalmazkodott a felvevő piachoz. Az Acsádi-erdőt elérve egy rövid emelkedővel felküzdöttem magam a tulajdonképpeni Alpokaljára. Az út mellett magasodik egy geodéziai torony, amely szomorú, de nem fogad idegeneket. Acsádon van egy gyönyörű kastély mamut és páfrányfenyőkkel. Sajnos csak kívülről gyönyörködhettem bennük. A falut elhagyva nagy kiterjedésű fenyves kezdődik, melyet viszont közelebbről is meg lehet nézni ha az erdészet táblánál jobbra fordul az ember. Az esők ellenére az út jól járható és nem lehet eltévedni. Kiérve a fák oltalmából megdöbbenve fogadtam a viharos szelet és a sötét égboltot. Valahogy elverekedtem magam Meszlenig, ahol egy teljesen zárt, üvegfalú buszmegállóban vészeltem át a vihart. Mire kisütött a nap újra úton voltam és a hullámos terepet követve a most mogorva képet mutató Répcén átkelve értem a fiatal városi ranggal rendelkező Csepregre. Innen óriási hátszéllel repesztettem vissza a bázishelyre, ahol végre találkoztam az öcsémékkel is.

 

4. túra 1997. március 30.

Útvonal: Hörmann forrás - Irottkő - Hörmann forrás - - Szent Vid kápolna

Táv: 7 km        Szint: 180 m.   Csúcs: 882 m.

            A hózáporokat elkerülve a kocsival még elérhető köves parkolóból másztunk kifelé az Országos kék jelzésen eleinte, vízmosásokat kerülgetve. A korábbi meleg idők ellenére a föld fagyott volt és sok helyen még hófoltok is maradtak. Később kövesebbé és lankásabbá válik a terep, de utána ismét akad egy jó kis szuszogtató emelkedő. A határ mellet tekerve egyszer csak megláttuk a kilátót. Süvöltő szél fogadott a Dunántúl legmagasabb pontján, ahonnan nagyon jól körbe lehet nézni a területet. Visszafelé jókat küzdöttünk a köves dh. részeken, majd a Szent-Vid kápolnánál a gyökeres, meredek hegyoldalakon próbáltunk lesiklani. Érdekes, hogy az itt töltött idő alatt szinte csak ezen a környéken, a Kőszegi-hegységben találkoztunk  igazi montisokkal, pedig tavaszi szünet dúlt akkoriban.

 

5. túra 1997. április 1.

Első szakasz:

Útvonal: eisenbergi fűkereszt - Oberdrosen - Hármashatár - majd ezen az útvonalon vissza

Táv: 17 km.     Szint: 280 m.   Csúcs: 383 m.

            Az előző túrán csak méterekre sikerült átmenni Ausztriába, ám ezen a napon egy rövid, de annál érdekesebb útvonalat jártam be Burgenland déli részén. Errefelé a határőrök is igénybe veszik a montikat. A rábafüzesi határátkelőtől kb. 20 km-re található Eisenberg. A falu felé lekanyarodó utat csak az utolsó pillanatban jelzi egy tábla. A központban egy istállóból átalakított kápolna látható és egy érdekes kegyhely, melyet 1956-ban egy fűben kirajzolódott kereszt jelölt meg. Érdemes egy kicsit itt megnézni a kis kerítéssel körbe vett fűrészletet. Az aszfaltúton már el van helyezve a Hármashatár felé vezető turista út táblája. Jele az O70-es, de elég egyértelmű a rajz is hozzá. A falu tetejéig tekerek, majd a végénél jobbra fordulva jókorát veszítek eddigi magasságomból egy szerpentin úton lefelé robogva. Az aljban balra fordulva egy másik falut járok végig. Az emberek kedvesen fogadják köszönésemet. Oberdrosen után balra letérve az útról végre jön a terep egy szívós, köves emelkedővel. Aztán lankásabb lesz a dolog, hogy újult erővel ismét megizzassza a vándort. Az eddigi esők ellenére is járható volt a szakasz. Elő kerülnek az államhatár itt meg ott táblák és egy kis irtás tetején feltűnik a Hármashatár kőoszlopa. Ez a pont Magyarország legnyugatibb pontja, az oszlop szerint 1920 június 4.-óta. Itt találkozik kis hazánk Ausztria és Szlovénia határaival is. Többször figyelve a távolt már vártam a határőrök megjelenését, de ez a csemege most elmaradt. Visszafelé kicsit dobáltam a sarat az egyébként jó minőségű úton és visszaküzdöttem magam a szerpentinen át Eisenbergbe.

 

Második szakasz:

Útvonal: Ivánc - Hegyhátszentmárton - Lugos-patak - Pityer-domb - Bakonya- erdő - Lugos-rét - Ivánc

Táv: 14km.      Szint: 170m.    Csúcs: 271m.

            A nap második felében már magyar földön bicajoztam. Az ivánci templom ismerős lehet azoknak akik jártak már Zebegényben, hiszen ez annak a tükörképe. A faluból egy hepe-hupás aszfaltúton jutottam a Vasi-hátság széléhez ahol belekóstolhattam az igazi agyagos sarazásba. A Lugos-patakban áztattam egyet, hogy valamelyest tudjak tekerni, majd a kék jelzésen másztam fel a dombnak nevezett magaslatra. Az ott dolgozó favágók lehet, hogy UFÓ-nak nézték a bukósisakos orcámat a cuppogós bicajommal. Érdekes hogy ( bár lehet korábban is így volt), de mostanában egyre több favágót látok az erdőkben.  Nos az őrségi erdő kiterjedésében még így is tiszteletet parancsoló látvány. A talaj később már egy kicsit kevert volt kavicstakaróval is így valamit haladni is lehetett. A kék jelzés persze eltűnt, de nem baj erről az éppen még járható útról nem akartam letérni. Egy hármas kereszteződésnél megjött a kék és balra kanyarodva folytattam rajta utamat. Hamarosan újabb kaptató következett és kijutottam az Ivánc-Őriszentpéter közötti műútra, melyen visszatekertem a kiindulási helyre. A lánc már nagyon nyekergett, így délután volt főiskolás társaimnál vettem egy kis bicajos fürdőt és megetettem a láncot varrógépolajjal.

6.túra 1997. április 2.

Útvonal: Hosszúpereszteg - Szajki-tavak - Kávás úti-erdő - Ötvös vá. - Kisvásárhely - Sümeg - Mihályfa - Szalapa - Türje - Bögötei-erdő - Bögöte - Hosszúpereszteg

Táv: 69km.      Szint: 200m.    Csúcs: 170m.

            Elérkeztem a befejező túrához és talán ehhez mérten az idő is nagyot javult. A bázisállomásról aszfalton indulok a kéken, majd később jól járható földutakon, -amelyekbe ismét belekeveredik a volt vasút vonala- érkezek meg a szajki-tórendszerhez. Nagyon nyugodt és szép környék. A bélyegzés után hullámos, de jól tekerhető erdei utakon a "Figyelem méhek!" tábla mellett egy erdészeti utat kapok el. Ezen jobbra fordulva pár km. múlva egy kereszteződésnél ismét jobbra fordulok és ahol a kék balra indul az útról az irtás felé, elfogyasztok egy kis elemózsiát. A következő szakasz így egykeként egy kissé félelmetes volt. Hosszú, nyílegyenes nyiladékok bennük néha magasles, vaddisznó fürdető vagy Robur roncs. A néha eldördülő lövések csak fokozták az izgalmakat.  A jelzésekre nem volt különösebb panaszom, mert jól követhetők voltak. Az unalmasnak semmiképpen sem nevezhető erdei szakasz, mindezektől függetlenül nagyon tetszett. A vége elég hirtelen, egy irtással ért véget és már látszott a vasút is. Az állomás felé egy kis kitérőt kell tenni jobbra. Itt tudom meg, hogy tegnap egy gyalogos is járt errefelé a kéken. Hát az sem lehet semmi élmény. A kedves forgalmistától elköszönve utamat változatosan, aszfalt és földutas szakaszok váltásával folytattam. Kisvásárhely után van egy nagyon szép ligetes legelő, a fák után pedig feltűnik a mészkő halomra épült vár is. A város régi hangulatot idéz, ami szerintem illik is a helyhez. A hazafelé vezető utat aszfalton terveztem és közben még megnéztem a jáki templomhoz hasonló korú türjeit is. A Bögötei-erdőn keresztül vezető utat szinte alig használják a kocsik. Tekertem rajta vagy egy órát és össz-vissz találkoztam négy autóval. Bögöte után a szomorúan omladozó volt állomás épület figyelmeztet a régi csühögős korszakra. Hosszúperesztegen a most épülő kis italboltban meleg fogadtatást kapok és utána robogok hazafelé élményekkel feltöltve.

 

Tanulságok:

            Ha egyedül túrázol szorosabb kapcsolatba kerülsz a természettel, de a társaság adta élmények kimaradnak az összképből. A másik pedig amit már az elején is említettem: ne félj az ismeretlen erdők bejárásától.

Hasznosan forgatott térképek:

Őrség -Vasi-hegyhát - Vendvidék ( MTSZ, 1996)                 2, 5-ös túrák

Kemeneshát- Marcal-medence (MTSZ, 1995)                      1, 6-os túrák

Szombathely és Kőszeg környéke (Cartographia, 1989-90)3, 4-es túrák

Kőszegi-hegység(Kőszeg Tourist, 1991)                              4-es túra

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj