Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma13
Tegnap105
Ezen a héten453
Ebben a hónapban1241
Összes141493

Rendszer infó

  • IP címed: 34.203.225.78
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

5
látogató néz éppen

2018. december 14. (péntek) 03:15

02.10. Szent László (35km_1100m_Gyalogos teljesítménytúra_Cserhát)

Szent László 35
 
Nem, nem tévedés. A sok helyen 33-nak nevezett hosszú táv bővült távolságban már jó pár évvel ezelőtt, csak bizonyos helyeken még mindig így emlegetik.

 
A múltat tekintve, anno 2002-ben lett megrendezve először ez az igen szép útvonalvezetésű túra. Én akkoriban kerültem be a topikosok körébe és emlékszem, hogy mennyien mentünk el erre a rendezvényre. Mivel akkor száraz, fagyos körülmények voltak, a bringás teljesítés mellett döntöttem. Azóta úgy adódtak a programjaim, hogy mindig ki kellet hagynom ezt a túrát, de a múlt évben végre ismét eljutottam rá, ahol is sétáLóssal Tusnyikkal valamint Szahotennel teljesítettem a havas, zúzmarás túrát.
 
Idén OT Pisti kerékpáros barátommal robogtunk Pásztó felé a reggeli zuhogó esőben. Az autót leraktuk a célban, majd elsétáltunk a vasútállomásig. Az eső még mindig esett. A vonatra várakozva megjöttek váci ismerőseink, akik a buszos átközlekedést javasolták. Így legalább megelőztük a vonatot és viszonylag nyugodt körülmények között nevezhettünk. Nem kritikaként, de megemlíteném, hogy a szervezők EGY íróeszközzel rendelkeztek összesen. (Tudom, én is hozhattam volna.) Némi huza-vona után hétkor el is rajtoltunk.
 
Pisti egy bolttal kezdett, én addig a világító holdról készítettem felvételeket. Aztán beálltunk a váciak csapatába és igyekeztünk nem elesni a Zagyva hídján. A hajnali eső előtt ugyanis még erős fagy volt, így egy vékony jégpáncél húzódott meg a vizes burkolat alatt.
 
Hárman a csapatból elkezdtek futni, őket már csak a célban láttuk. Az első pont gyorsan meglett. Talán ilyen gyorsan egyetlen túrán sincs ep., hiszen 8 perc alatt már ott voltunk. Az itt kezdődő emelkedőre jól emlékeztem még a múlt évből, hiszen a „hevesi fiatalok” simán kenték neki a 6,5-es átlagot. Szeretem nagyon én is a hegyeket, így nem is apróztem el a lépteimet, hanem nekiugrottam a szintnek. Útközben meg-megálltam és megörökítettem a felkelő nap okozta árnyjátékokat. Látszott, hogy a Kerek-bükk „szoknyája” még havas.
 
A Csapás-tetőn bevártam Pistit és a csodaszépen pompázó napsugarak közepette ereszkedtünk le Szentkútra. Nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Mindig külön öröm, ha itt lehetek. A pont személyzete velünk együtt érkezett a remete-barlangok feljáratához, így a pecsétet (aláírást) már itt megkaptuk. Jó kis emelkedő következett, majd a végén parádés kilátás és igaz csönd fogadott.
 
Innen egy hangulatos utacskával értük el a Szent László hasadékot. Útközben láttuk, hogy az orkán kidöntötte a világító keresztet. :-( Igazából itt kanyarodtunk rá az eredeti útvonalra, ahol is a patanyomnál működött anno az ellenőrző pont. Ezen a szakaszon elfutottak mellettünk ketten, majd kissé feljebb a kőolaj vezetéknél hagyott el bennünket Sápi Endre (nem tudom, hogy megismert-e).
 
Szerelvényigazítás után beértünk a Szálláska-völgybe. Sámsonháza evangélikus temploma már messziről látszódott és lassan elértük a frissítő állomást is. A tea szerencsére nem volt forró és gyorsan felhörpintettük. Az átlagunk még mindig nagyon bíztató volt, aminek Pisti is nagyon örült, hiszen a hat órán belüli beérést céloztuk meg.
 
Nagybárkányból is először a temploma látszódott arról a dombról, amit előtte le kellett küzdeni. Ez a templom viszont kicsit többet jelent nekem a környékbelieknél, mert anno az itteni plébános adott össze bennünket.
 
A kajaponton jó kis frissítést tartottunk. Minden nagyon finom volt, de nagyon nem ettük magunkat degeszre, hiszen következett a túra neheze. Nekiugrottunk hát a domboldalnak és egyenletes tempóban próbáltunk meg túljutni a nagyon saras földúton. Útközben egy sporttársat visszaelőztünk. Kissé feljebb érve már javultak a viszonyok és szépült az erdő is. Az egyik fán találkoztam az „Élet gyöngyei” zarándokút jelzésével is, aminek a végigjárása nagy-nagy tervem.
http://www.eletgyongyei.info/zarandokut/
 
A nyeregben készítettünk pár fotót, majd egy rövid lejtmenetet követően ismét nekivágtunk az emelkedőnek. Gyönyörű volt a kilátás és az orkán erejű szél csak még tisztábbá varázsolta a levegőt. Azt hiszem, hogy ez a szakasz a Cserhát-hegység krémje, legalábbis számomra.
 
Jöttek sorban a csúcsok (ill. azok nyerge) Köves-bérc, Varjú-bérc aztán egy nyiladék majd Nagy-kő-tető (az állomás kivitelezésében én is részt vehettem anno). Tavaszias időben ereszkedtünk le a Garábi-nyeregbe és láttunk neki az utolsó három csúcsnak. Természetesen a Macska-hegy panorámája megállásra késztetett bennünket. A Purgán megemlékeztünk a mai nap csúcsáról és elkezdtünk ismét ereszkedni. A köves, technikás ösvényről már látszódott a kilátó. Időközben megelőzött bennünket egy futó is, de nagyon el lehetett fáradva, mert a csúcshoz már együtt értünk fel. Betmen70 pecsételt és váltottunk pár szót, majd elkezdtünk ereszkedni. Az idővel jól álltunk, hiszen egy óránk volt még a nyolc km-re. A tempó ellenére ezért meg-megálltam fotózni, mert nagyon szép erdők húzódtak az út mentén.
 
Eleinte még csak a keréknyomok voltak sárosak, de kiérve a mezőre már komplett betöltötte a mozgásterünket. Jó pár kilóval lett nehezebb ekkor a bakancsunk. Amikor kissé javultak a viszonyok lepucoltuk a lábbeliket.
 
A lejtmenetben végig lehetett gyönyörködni a panorámában. Bőven volt mit fotózni is, többek között a Muzsla vonulatát. :-) A tanyánál a kutyus nem jött elő és hamarosan le is értünk a 21-es főútra. Átkeltünk rajta és a tócsák áztatását kihasználva ismét pucoltunk egyet. Ekkor húzott el ismét egy futó.
 
Szedtük a lábainkat és 12.55-kor már Parádi Lacival kezeltünk. Az elsimerések átvétele után elfogyasztottuk a finom paprikás krumplit is.
 
Igazán nagyszerű túra volt! Az útvonalválasztásról pedig csal legekben tudok beszélni!
 
Remélem, hogy jövőre is szabad szombatom lesz ezen a napon. :-)

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj