Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma13
Tegnap116
Ezen a héten129
Ebben a hónapban917
Összes141169

Rendszer infó

  • IP címed: 54.159.51.118
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. december 11. (kedd) 03:07

09.24. Csík Ferenc emléktúra (11km_350m_Gyalogos teljesítménytúra_Keszthelyi-hegység)

Csík Ferenc emléktúra 10

 

A történet úgy kezdődött, hogy feleségemmel mindig megünnepeljük a találkozási évfordulónkat, melynek helyszínéül idén Keszthelyet lőttük be. Aztán éppen a TTT eseménynaptárt lapozgattam, amikor a párom kérdezte, hogy mostanában nincs valami rövidebb teljesítménytúra. Nos, ekkor örömmel válaszoltam, hogy a Csík 10 és az Ozorai Pipó 10 bizony neked való lesz.

Mielőtt még bárki lustának gondolná az asszonyomat elárulom, hogy autoimmun beteg. Így neki egy 10 km-es kb. olyan megterhelő, mint nekem egy 30-40 km-es. Viszont nagyon szeret kirándulni és időnként belevág egy-egy tt-be is, amelyeket eddig sikerrel is teljesített.

Szombaton, reggelizés után kb. 8 perc alatt a rajtban voltunk. Iszonyatosan sok autó állt mindenhol és próbálkoztak a kevés parkolóhelyből egyet megszerezni maguknak. Aztán Nagymezőn mindenfelé gyerekcsoportokat találtunk. Némi tanácstalanság után megleltük a helyes sort és neveztünk. Külön kiemelném a rendezők bizalmát, mert e-mail-ben elég volt jelezni indulás szándékunkat.

9.20-kor rajtoltunk el. Már az első emelkedőn rengeteg gyerek szaladgált körülöttünk. Páromnak nehezen ment ez a meredek rész, de a gyerekekkel beszédbe elegyedtünk és így a fájdalmakat felejtve, lassan felértünk a Berzsenyi-kilátóhoz. Az építmény nagyon klassz, 2002-ben adták át. A szőlőcukor is jól esett és így újult erővel mehettünk tovább. Itt már kicsit magunkra is maradtunk és el-elmerengtünk az erőt figyelve. Érdekes volt látni, hogy az utunkba betorkolló jelzések mennyire nem jártak. Mintha ezen a nyáron mindenki csak mi általunk jártakat használta volna.

A Pajta-völgynél váltottunk pár szót az ottani (5-ös) pontőrökkel és egy hangulatos úton nekivágtunk a túra csúcsának, mely a Pad-kő-re vezetett fel. Jó kezdeményezések az emlékfák is, melyek a magaslaton állnak. Innen a Büdöskúti arborétumon keresztül jutottunk el a parkolóban található ep-ig. Közben egy nagyobb csoport oldalozott be mellénk. Kérdeztem, hogy kihagyták a pontot? Mire a tanár úr vagy szülő azt válaszolta, hogy nem, mert ők csak az ötösön mennek. Akkor már el kellett volna fordulniuk – válaszoltam. Nem, majd csak most - reagált erre. Szó, szót követett és annyira harcias lett az úriember, hogy inkább ráhagytam. A végén már azt akarta bizonygatni, hogy mi vagyunk eltévedve. Az egészben csak a gyerekeket sajnáltam, akiknek így nem biztos, hogy pozitív élmény lesz a kétszeres táv az eredetihez képest.

Büdöskút egy igen szépen karbantartott hely. Jó volt kicsit üldögélni a padokon és gyönyörködni a környezetében. Kifelé menet egy kicsit mi is elbizonytalanodtunk, mert a műút felől érkezett egy csoport. Aztán a régi gazdasági épület oldalán már látszódtak a jelzések, és ezek bevezettek bennünket a Vadvízi-árokba. Ezt kár lett volna kihagyni. Igazi vadregényes helyen ereszkedtünk lefelé. Később a völgy kinyílt és lassan leértünk a Hatlábú-pajtához. A pontőrök teljesen kétségbe voltak esve, hogy mi 164 és 165-ös sorszámmal indultunk a 10-es távon és ennek ellenére még csak 15-en (!) haladtak át előttünk. Mondtuk nekik, hogy több bizonytalankodó csapatot is láttunk.

Innen még egy rövid séta és már be is értünk a célba. Három óra öt perc alatt sikerült a túra, amiért nagy gratula a feleségemnek. Átvettük az elismeréseket és még részt vettünk a tombolán is, mellyel nyertünk pár édességet. Már éppen jöttünk volna el, amikor halljuk a hangosbemondóban a neveinket. Mit hagytunk el ? – kérdeztük magunktól. Aztán óriási meglepetés ért bennünket. Kaptunk egy doboz desszertet és egy üveg bort azért, mert mi érkeztünk a legmesszebbről a túrára. Ez nagyon figyelmes gesztus volt, köszönjük még egyszer.

A túra útvonal vezetése tetszett és nekünk jelzésekkel sem volt semmi gondunk. Az igaz, hogy rendelkezem némi terepismerettel is, de kis odafigyeléssel nyugodtan követhető volt az útvonal. Tudomásul kell vennie egy kísérőnek, hogy nagyobb a felelőssége ennyi gyerekkel a háta mögött, mintha csak a haverjaival túrázgatna.

Kovács Éva szervezőt külön ki kell emelnem, segítőkézségével és kedvességével.

 

Ozorai Pipó emléktúra 10

 

Keszthelyről az új autópálya szakasznak is köszönhetően két óra alatt Ozorára értünk. A rajt megtalálása Czibula Gyuri instrukciói alapján nem volt nehéz.

Nevezés után kissé meglepődve láttam az igazolófüzeten, hogy sem térkép, sem útvonalleírás nincs benne. Gondoltam, hogy jó sűrű lesz a szalagozás. Ám rögtön a központban már el is bizonytalanodtunk és visszaszaladtam a rajthoz. Itt Csipai Gyuri megnyugtatott, hogy nekünk azért nincsen térképünk, mert már nem jutott. Elmagyarázta az útvonalat ill. megjelölte az ellenőrző állomásokat.

Szerencsére elég sűrűn voltak a szalagok és nyugodtan bandukolhattunk ki a faluból. Nagyon szép volt az a természetes-gótikus út. Körben fák hajlottak fölénk, időnként pedig 5-10 méteres partfalak meredeztek oldalt. Lassan megszelídült az emelkedés és a szemben feltűnő fenyves arra a következtetésre juttatott, hogy ez lesz majd a Fenyves ep. Szerencsére ez be is jött és elkönyvelhettük első matricánkat. Itt Papp Zsoltitól kaptam végre egy térképet és egy részletes útvonaladatokat is tartalmazó lapot.

Egy igen nagy topik csoporttol is találkoztunk: budai (H.G.), emgergo, Galadh Ereb, gethe, goodlooking, Vlaszij és még jó páran (elnézést ha valakit kihagytam) igyekeztek a hosszú távon. Erős lejtővel haladtunk tovább és az út egyszerűen eltűnt. Szerencsére a korábbi nyomokból jól látszódott, hogy a kukoricáson keresztül kell továbbhaladni. Elég mulatságos volt ez a rész. Aztán egy dűlőútra fordultunk és lassú lejtéssel egy gyönyörű völgytalpba értünk. Néhány perc múlva felkanyarodtunk az elhagyatott présházakhoz. Nagyrészük lakatlanul meredezett, de akadt olyan is, amelyiket éppen most újítanak fel. Még egy kúriára emlékeztető nagyságút is láthattunk. Sajnos itt már előjöttek a feleségem fájdalmai és lassítanunk kellett. Igen meglepő volt az időközben feltűnő tavacska is, mely szépen csillogott.

A Sió átkelésnél mi is választhattunk, hogy melyik oldalon akarunk továbbmenni, de maradtunk a nyugatin. Folyamatos beszélgetéssel múlattuk az időt, közben üdvözöltük a másik parton gyaloglókat. Aztán egyszer csak elkanyarodtunk jobbra és besétáltunk a falu főutcájára. Innen már csak pár perc séta és be is értünk a célba.

Időnk: 2 óra 47 perc lett.

Örülök, hogy ezen a vidéken is túrázhattam egyet. Az igazolófüzet teljesen ok volt, de a térkép nélkül kevésnek éreztem volna, főleg úgy hogy erről a részről nincs is turistatérképem.

Hazafelé még felcsippentettük emgergot és együtt robogtunk Budapest felé.

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj