Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma30
Tegnap108
Ezen a héten254
Ebben a hónapban1042
Összes141294

Rendszer infó

  • IP címed: 54.234.228.78
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. december 12. (szerda) 06:22

11.16. FehárVÁRpalota (43km_900m_MTB teljesítménytúra_Bakony)

Fehér-VÁR-Palota 42

Előzmények
Erről a teljesítménytúráról már csupa jót hallottam. Idén végre sikerült is eljutnom rá. Az, hogy a hőmérséklet 20oC körül volt, csak emelte a rendezvény varázsát. Természetesen – mivel ez is alapvetően gyalogtúra – előtte a rendezőkkel egyeztettem a kerékpáros rendezéssel kapcsolatban.

 

A túra
Táv: 42,61 km
Szint: 900 m
Szintidő: 10 óra
Szolgáltatás: tea 2x, csoki 2x, hideg élelem, oklevél, kitűző
Útvonal: Székesfehérvár – Savanyú-víz – Moha – Duzzogó fürdőrom – Iszkaszentgyörgy – Kőasztal – Csór – Meredélyfő – Baglyas – Inotai-víztározó – Várpalota

A reggeli órákban érkeztünk meg a székesfehérvári rajtba egy gyalogos kollégával. Kisebb nehézséget okozott az autó egésznapos elhelyezése, mert mindenfelé parkoló órák meredeztek. Nagy nehezen találtunk megfelelő helyet és elindultunk megkeresni a rajt helyét. Hamarosan meg is leltük a sétáló utcát. A túrán indulók nagy tömegekben haladtak velünk szemben.. Megérkezvén az Országalmához már látszott is, hogy számolhatunk olyan negyedórás topogással a nevezést illetően. Nyolc órakor indultam, a 206-os sorszámmal. Gyalogos kollégám sok sikert kívánt és saját tempónkban nekivágtunk a távnak. Célom, a 12.35-ös Várpalota - Székesfehérvár vonat elérése volt. Eleinte Székesfehérvár utcáin haladtam majd megérkeztem az első ep-hez, a Savanyú-vízhez. Volt hely bőven kerülgetni a gyalogosokat, így semmilyen affér nem jellemezte haladásunkat. A Gaja-pataknál találkoztam két ismerőssel, akik felhívták a figyelmemet a híd miatti bújócskára. Nosza tovább is mentem az országúton és kissé elmélázva egy - a távolban menetelő  - hátizsákos csoportot vettem irányba. Kiderült, hogy ők letértek az eredeti útvonalról, mert az ismerősüket látogatták meg. Megmutatták a helyes utat és hamarosan már ismét a gyalogtúrázók között tekertem. Már ezen a szakaszon sikerült összetörnöm minden követ magamban, annyira rázott az út. Mohán elnéznem megint valamit. Egy hátizsákos lányt figyeltem, aki nem állt meg a központál, így gondoltam hogy a pont feljebb van. Kiérve a faluból már tudtam, hogy a kocsma volt az ep. Továbbra is sík terepen haladtam és kíváncsian vártam a Duzzógó fürdőrom feltünését.
Pár mondatban erről a fürdőről.
Az ide vezető út mentén jelölte ki egzótikus fürdője helyéül a Duzzogó fürdőt Pappenheim gróf. Akkor még meleg forrásokban bővelkedett a környék, a Forrófői és a Duzzogói források egy forrásrendszert képeztek, az erdőben több apró forrás tört fel szabadon az égerfák között. Télen szinte gőzölgött az erdő ezen a részen. A fürdőt másfél ölnyi magas, borostyánnal futatott kőfal vette körül. Belül a fal mentén rózsalugas futott körbe, melyet meg-megszakítottak a ma is látható pihenők. A déli oldalon voltak a vadszőlővel futtatott öltözők. A gróf távoli helyekről hozatott római köveket építetett be a falba, evvel is fokozva a romantika hatását. Az ovális alakú medence hossza kb. 25 méter volt, szélessége kb.15 méter, mélysége 130-160 centiméter. A fürdő alján sima folyami kavicsok között buzogott fel a 28 fokos termálvíz. Ez a forrás évszázadokon keresztül ontotta értékes vizét. De, óh mily kár, az 1950-es években az intenzív bányászat miatt a források elapadtak, s lett ez a rom.  De még így is különleges, mítikus a hangulata, azt várhatnánk, hogy bármelyik pillanatban előlép egy görög hetéra hófehér lepelben, s üdvözli a tt résztvevőit..
Gyönyörű erdei utakon kanyarogtam tovább, amikor hirtelen egy réten bukkantam ki. Megkapó látvány volt, ahogy a gyalogosok szétszóródva vágtak át a réten. Én a megkerülő földúton folytattam utamat és hamarosan már a fürdőromnál pihiztem. Csodálatos fák között vezetett az út. Az első domb az iszkaszentgyörgyi kastély előtt volt. Némi diskurálás és csokievés kövezkezett. A pontőrök információja szerint még 15 gyalogos és 2 kerékpáros volt előttem.  A kastélyból kiérve az első izmosabb (legkönnyebb áttétel) emelkedővel kellett megküzdenem. Hullámos terepen haladva sikerült beérnem egy nagyobb futócsapatot. Közelebb érve láttam, hogy nem akárkikről volt szó. Toperczer András, Nád Béla és fiatalabb követőik loholtak felfelé a Piramita-hegyen. Igen lassan tudtam csak elmenni mellettük, mert a sebesség különbségünk minimális volt. Közben megbeszéltük, hogy lesznek tolós részek számomra. Szerencsére az utak itt jó szélesek voltak és nem akadályoztuk egymást. A Szenes-horog meredek útját nem mertem beválallni és a kijövet sem volt egyszerű ebből a mély völgyből. A Hadiút előtt favágók zavartak el a jelzett útról. (Lehet, hogy e miatt kaptam defektet.) Beszáguldottam Csórra, ahol igen sok ember várta még a 20km-es túra rajtját. Egy kis pihenést engedélyeztem magamnak, mert az idővel jól álltam és szükségem volt némi kalóriapótlásra. Indultam volna tovább, de...defektem volt. Nosza gumi le, pótbelső be, pumpa fúj. Semmi! Sajna nem akaródzott működnie. Gyorsan körbenéztem és felfedeztem egy kamionterminált. Sebesen áttoltam a bringát és felfújtattam a gumimat. Sajnos közben nagyon elment az idő és igyekeznem kellett, hogy tervemet teljesítsem. Jó tempóban másztam fel a Kút-hegyre és gyorsan beértem a Száraz-horogba. Itt az volt az érdekes, hogy a nagy mennyiségű avarszőnyeg alatt nem lehetett látni a köveket. Néha igen látványos tornamutatványokat kellett előadnom. Hirtelen egy jobbos kanyar és egy sziklafal lassított álló helyzetbe. A csúcsról gyalogosok bíztattak. Ez volt a csodálatos kilátásáról nevezetes Meredélyfő sziklaszirtje. A bicajcipelés után talán mégjobban élveztem a panorámát. Sebesen folytattam utamat és hamarosan ismét elértem a „futóbrigádot”. Most kissé szétszakadozva haladtak. Elől két fiatal, majd ötszáz méterre Béláék. Újabb hulámvasút következett és egyszercsak feltűnt szemben a túra legmagasabb pontja, a Baglyas. Óriási látvány volt a csúcs felé haladó gyalogosok sziluettje. Már kezdtem fáradni, de tudtam, hogy nem lazíthatok. Egyenletesen tekertem felfelé, mikor hirtelen az egyik fiatal futó elment mellettem. Ez új erőt adott és még joban igyekeztem. Egyszerre értünk az ep-hez. Az átjátszóállomástól egy nagyon köves, meredek lejtő következett. Innen már látszódott a cél. Azonban nem volt könnyű itt lejutni. A közepe felé utolértek Béláék. Érdekes volt megfigyelnem a térdkímélő lejt-technikájukat. A Készenléti lakóteleptől nagyobb sebességre válthattam és hamarosan ismét a fiatal futósráccal „küzdöttünk”. Nagyon rendes volt, mert egy helyen én továbbmentem, de a figyelmeztetése réven gyorsan visszataláltam a helyes útra. Az útviszonyok azonban javultak és ezzel én ismét nyomulhattam. Az Inotai-víztározó jelentette az utolsó ep-t. A pontőrökkel a bicajozásról diskuráltunk, miközben elfogyasztottam a tőlük kapott banánt. Egy hihetetlennek tűnő bicajtolás következett még a Kálváriára, majd dombról dombra haladva megérkeztem Várpalotára. Még megkerültem a várat és boldogan tekertem be a suliban elhelyezett célba. Szerencsére még időben voltam és nyugodtan legurulhattam a tervezett vonat indulásáig.

Konzekvencia
A „Flúgos” után ez az esemény is csak szép emlékeket adott Várpalotát illetően. Nagyon szép vonalvezetésű túra. Nem is gondoltam, hogy ezen a vidéken, ilyen szép helyek vannak. A rendezés is profi, de talán a célban is lehetne egy kis folyadék.
Vannak hasznos észrevételeim is. Nem minden hátizsákos ember teljesítménytúrázó ill. nem minden hátizsákos megy a jó irányba!
Teljesítési idő: 3óra 48perc

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj