Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma45
Tegnap103
Ezen a héten45
Ebben a hónapban833
Összes141085

Rendszer infó

  • IP címed: 52.91.90.122
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. december 10. (hétfő) 08:50

2006.09.09. Magyar-Szlovák határon át (96km_850m_MTB túra_Karancs-vidék)

MAGYAR-SZLOVÁK HATÁRON ÁT

2006. június végétől lépett életbe Szlovákia és Magyarország között a kishatár forgalommal kapcsolatos egyezmény. Ennek az a lényege, hogy számos helyen lehet azóta gyalogosan, kerékpárral vagy vízi járművel átkelni az országhatáron. A jogszabály részletesen taglalja, hogy mely határpontok ezek és mikor is vehetők igénybe. Salgótarján környékén több ilyen határpont is létesült, így kapóra jött az alkalom, hogy ezek felfűzésével bringázzunk egy kört.

Salgótarjánból a Karancs-völgyének vettük az irányt. Megmásztuk a volt Károlyi-akna melletti hegyet és legurultunk Karancsaljára. Közben a jobb oldalunkon feltűnt a környék meghatározó magaslata, a Karancs is. A következő faluban – Karancslapujtőn – elkanyarodtunk Karancsberény felé. Mellőztük az egykor szebb napokat látott kúria épületét, majd egy kisebb pukli megmászása után, széles mezők között haladtunk.

Beérve a faluba, csak tartani kellett az egyenes irányt.

 

A jó minőségű aszfalt burkolat egy fordulónál véget ért. Innen eleinte egy régi, köves úton haladtunk az erdő szélén. Később  - mikor beértünk az erdőbe - már az eredeti, makadám kövek is előkerültek.

 

Egy kisebb gázlón is át kellett kelni, de mivel száraz volt a meder, ez nem okozott nagy feladatot. Közben el-elgondolkodtunk, hogy száz éve, még a két falu lakói ezen a kis úton látogatták egymást. Időközben jobbról egy szántás szegődött mellénk, de tartva a fő csapás irányt, egyszer csak megérkeztünk az eredeti, öreg határkőhöz, ami anno egy sorompót is tarthatott. Itt ismét egy időutazást tettünk és lelki szemeink előtt feltűntek azok a szomorú emberek, akiknek a kő elhelyezése, akkor - 1920-ban - egy komoly lelki megrázkódtatás okozott.

 

Szerencsére már új szelek fújdogálnak és így, a kis úton most továbbhaladhatunk.

 

Eleinte a határsávban folytatódott az út, majd gyönyörű, lugasszerű erdőben tekerhettünk tovább.

 

Előbb kutyaugatás hallatszott, majd pedig kiérve egy kisebb nyeregbe, elszórtan feltűntek az első házak, immáron szlovák földön. Egy védett fészkelőhelyet is érintve elértük Lipovany falu határát és a régi, köves úton a templom mellett értünk be a faluba.

 

Innen már ismét aszfaltúton haladhattunk, minimális forgalommal kísérve. A szél nem volt komoly és az őszi napsugarak akadálytalanul értek el bennünket, így igazi örömbringázásban volt részünk. Elágazóhoz érve előbb Füleknek vettük az irányt, majd pedig Rátka felé kanyarodtunk el, mindkét esetben jobbra térve. Egy kicsi aszfaltút vezetett tovább, szinte forgalom nélkül. Közben volt egy-két magaslat, melyeket meg kellett mászni, de igazából csak pár percig tartottak. Az utolsónak a tetejéről már látszódott az egykori Török birodalom legészakibb pontja, Fülek vára.

Klassz gurulással értünk be a városba, mely egyre inkább szépül.

 

A központban keleti irányba kanyarodtunk, majd pedig a vasúti átjáró után ismét jobbra, az 571-es útra. Nem kell megijedni a főúttól, hiszen a forgalom nagysága nem hasonlítható egyetlen más, hasonló számozásúhoz sem. Gyönyörű dombok között vezetett utunk, némelyiket meg is kellett másznunk. Aztán szemből feltűnt Ajnácskő várának sziklája. Igen, csak a sziklája, mert a várnak már csak a nyomai láthatóak.

Lekanyarodva – ismét jobbra – a főútról, hamarosan meg is érkeztünk a faluba.

 

Tekintetünket folyamatosan vonzotta a csodálatos sziklaképződmény.

 

Közben láthattuk a falu újonnan épült templomát is.

 

Miután elhagytuk a települést is vissza-visszanéztünk, hogy több irányból is láthassuk a sziklát. Nyugodt kis falvak következtek, de igen sűrűn egymást követve. Végül az utolsó szlovák falu, Tachty. Gyuri barátom kipróbálta, hogy lehet-e forinttért venni sört – és lehetett. Frissítés után pedig megnéztük a tavat is, melyet a magyar oldalon lévő Medves-fennsíkról már többször is megcsodáltunk.

 

Aztán elbúcsúzva Szlovákiától, átkeltünk a frissen aszfaltozott kishatáron.

 

Itt egy figyelmeztető tábla is jelezte, hogy gyalog és kerékpárral 7.00-19.00 között használható az átkelő.

 

Cereden mindenképpen érdemes megnézni a szép templomot, emylnek fa haranglábja van.

 

Innen a már ismerős „rónai hágót” kellett megmásznunk.

 

Ez az emelkedő a túra legnehezebb része. A táj gyönyörű, a forgalom csekély, az út minősége azonban kritikán aluli. Ezen az oldalán nem is szívesen megyek országútival, de ekkor MTB volt nálam. A hágó lejtmenete (másik oldala) már jó minőségű aszfalton fut. Itt lesznek megrendezve a salgótarjáni, hegyi felfutók is jövőben.

Egy nagyon jól sikerült örömbringázásban volt részünk, Másoknak is csak javasolni tudom a kishatárok kerékpáros beiktatását.

Táv: 93 km

Szint: 1450 m

 

Kreicsi Gábor

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj