Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma27
Tegnap102
Ezen a héten569
Ebben a hónapban1357
Összes141609

Rendszer infó

  • IP címed: 54.84.236.168
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. december 15. (szombat) 05:21

01.11.Wass Albert emléktúra (18km_720m_gyalogos teljesítménytúra_Börzsöny)

Wass Albert emléktúra

Pontőrködés a Borbély-hegyen és 18-as táv teljesítése.Már a múlt évben egyértelmű volt számomra, hogy ismét készülök erre a túrára, mint rendező. Ősszel meg is keresett Zete ez ügyben és a jól bevált helyemet kaptam meg a túra napjára.

Itt szeretném leszögezni a félreértések elkerülés végett, hogy a borbély-hegyi pont a múlt évben is végig működött a kilátónál! Csak különböző okok (félreértés, csúcskő nem ott van, megtévesztés, itiner nem olvasása…) miatt a túrázók nagy része nem jött akkor fel a pecsétért.

Reggel hatkor indultam anyósoméktól (Göd) és hamar Verőcére értem. A kálvárián felfelé haladva egy miskolci sporttárssal beszélgettem. Elmondása szerint csak ezen a környéken van köd, ő csillagos ég alatt autózott idáig. Hamar felértünk a plébániához, ahol Vagdalthús, a Polgármester és egy sporttárs tevékenykedett. Itt megkaptam az ellátmányomat, ami egy kissé kibővült. Eleve volt nálam két, A4-es méretű, 10 cm vastag Hungarocell lap, a zsebeim kitömve az egyéb dolgaimmal. Itt pedig megkaptam még a pecsétet a párnával, egy rendezői kitűzőt (Ezt külön köszönöm, mert ilyet még sohasem kaptam.) és egy szatyor kekszet.

Gyorsan el is indultam a Borbély-hegy felé. Időként kellett némi pihenőt tartanom, mert a zacskó fogója elszorította az ujjaimat és teljesen elgémberedtek. Meg nagyon leizzadni sem akartam, mert nem jó ilyen hidegben, nedves ruhában álldogálni.

Öltözködés. Úgy kellett felöltöznöm, hogy felkészüljek a közel négy órás egy helyben álldogálásra és az utána következő erőltetett menetre. Háromkor ugyanis már Gödről kellett haza indulnom. Szóval alul három réteg, felül négy réteg, plusz a kabátom. Két sapka, kapucnival és a tíz centis habszivacs a lábaim alá.

7.10-re már fent is voltam és gyorsan kipakoltam. Meg kellett állapítanom, hogy a korábbi kilátásból most semmi sem látszódik. Alig helyezkedtem el, amikor az első emberke már meg is érkezett (Egyszer már volt szerencsém vele együtt menni kb. 20 km hosszban.). Az igazolófüzete James Bond módjára a felsőjének a karjában volt elrejtve.

Aztán sorra jöttek az emberek. Ez nagyon tetszett! Igazából annyian voltak, hogy még a két betűs kitérőmet is csak fél szemmel az ösvényt bámulva tudtam megejteni, amire kb. 1 percem volt még így is.

Rengeteg ismerős jött. Felsorolni sem tudom mindegyiküket. Volt akit fel sem ismertem és olyan is akadt, aki csak a célban jött rá, hogy én voltam kint a ponton. A teljesség igénye nélkül: Vándor Csillag, G(dzsí), budai (H.G.), VadMalac, sétálós bácsi, Nagy Lajos, Tonesz, jmte, nagyad, 7omi, dr. Tamics… Meg persze olyanok is lehettek, akikkel – bár szintén topikosok - még nem ismerjük egymást. Igyekeztem szóba is elegyedni a túrázókkal, de ez nem mindig ment, mert vagy Ők siettek vagy nekem volt annyi dolgom, hogy nem fért bele a cseverészés. Joyline-al sikerült a legtöbbet beszélgetni. Mondjuk ránk is fért már, mert évek óta nem tudtunk egy jót dumálni.

Aztán jöttek „nagy öregek is”. Lévay Béla, Czékli Béla. Gyorsan emlékeztettem őket, hogy jövőre Kohász-kék. (Anno teljesítették.) Annyira nem dobódtak fel, sajnos utóbbinak Lyme-kórból eredő gondjai is vannak bőven. Aztán amikor megláttam Szuromi sporttársat akkor ismét elmondtam a jövő évi tervet, hiszen övé a legjobb idő. Jól fel is kapta a fejét, hogy micsodaaaa?! 

Voltak salgótarjániak is!!! Először dr Orosz Iván és Kabai Zoli (a nagymenők), aztán Félegyházi Évi és jó kedvű csapata (a lazák).

Aztán pecsételtem én máshová is. Túrajelentés (of course), többen jöttek az Enciános füzetükkel (teljesen jogosan), volt itt még „Ezrednyitó” is és láthattam kis emlékkönyveket, amiben a pecsétek lenyomatait gyűjtötték.

A kilátást sokan hiányoltak. Jövőre kellene e gy jó kis hőlégfúvó ide a csúcsra.

Többen jöttek fel olyan címszóval, hogy óriási tömegek vannak még lent. Ezt éreztem is a munkámból, de azért jó is volt hallani, hogy még mindig, milyen sok ember várható. Egy idő után már többen jöttek egy lappal, mert elfogyott az igazolófüzetük. Élénken érdeklődtek a további útvonalról, én pedig igyekeztem nekik felvilágosítást adni. A kekszek már kilencre elfogytak, a későbbieknek a saját „Kinder fókáimat” tudtam felajánlani.

Fél tizenegy felé már nagyon nézegettem az igazolólapokat és kérdezősködtem az indulók számáról. Sikerült kinyomoznom, hogy a társaság végén egy három tagú családot várhatok. Elvileg 10.40-kor zárt volna a pontom, de megvártam még az említett kis családot. Jó kedvűen érkeztek és nagyon megörültek, hogy kaptak még pecsétet.

Leszedtem az eligazító táblákat és elindultam az utolsók után. Egy budapesti sráccal nyargaltunk le a magyarkúti útig. Szegénynek nagyon csúsztak a bakancsai, időnként sífutás szerűen hajtott mellettem.

Aztán ő elviharzott a 28-as távra, én pedig a 18-ast gyűrtem tovább. Itt már lekerült rólam az egyik pulóverem. Elég sokakat utolértem és mindig szóltam hozzájuk pár szót, hogy mennyi még Szokolya, meg hogy jó nyomon járnak.

A szokolyai emelkedő jól megdolgoztatott, de nem volt megállás. Aztán az egyik kedvenc részem a Társa-mező, de ide érve már nagyon komoly lett a köd. Igyekeztem pár fotót is készíteni a túrázókról, már amennyit az akkum bírt.

Aztán Csattogó-hegy és zúdulás lefelé a célba. Végül annyira jól sikerült mennem, hogy negyed kettőre be is értem a célba. Zete nagyon megörült nekem és pygmea is barátságosan integetett az asztalkája felől.

Átvettem a díjazást, iszogattam egy kicsit, beszélgettem Zetével, a Polgármesterrel, az asszonyokkal és elindultam Gödre, aztán pedig haza.

Nagyon jó érzés volt ezen a túrán részt venni és segítkezni!

Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj