Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma14
Tegnap92
Ezen a héten201
Ebben a hónapban1762
Összes142014

Rendszer infó

  • IP címed: 34.236.153.51
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. december 19. (szerda) 03:13

07.02-07. Dunántúli túra (353km_4000m_MTB túra_Budai-hegység, Pilis, Gerecse, Vértes, Bakony)

Keresztül a Dunántúli-középhegységen

 

Előzmények: Jómagam Rockenbauer Pál filmjét látva tettem fel magamban, hogy bejárom eme bűvös útvonalat. Annak idején inkább csak gyalogoltam, illetve az országútizásban éltem ki tekerős vágyaimat. Aztán vettem egy montit is, és rádöbbentem, hogy milyen szuper dolog az erdei bicajozás. Hamar sikerült egy jó kis csapatot kialakítani, akikkel szinte teljesen feltérképeztük Salgótarján környékét. Közös dolog bennünk az „építős” beállítottság, ugyanis van közöttünk hajdani és jelenlegi építőiparos szakközepes diák, valamint egy ottani tanár is. Egy-két túra és teljesítménytúra után úgy gondoltuk, csinálunk valami nagy lélegzetvételű bicajozást. Terveink szerint egy hét alatt végig akartuk járni a Dunántúli-középhegységet a neves kék túra útvonalán. A szállásokat előre lefoglaltuk, és elindultunk Budapestre.

Lássuk a csapatot!

Vince Gábor (Somi), aki fel is, és le is ugyanúgy tép, és soha nincs senkihez sem egy rossz szava.

Varga Szabolcs (Szabi), DJ., aki a lemezek forgatása mellett gyakran tekeri a pedálokat is intenzíven.

Csőke Balázs (Balu), ő az, aki a számítógép előtt ülve készül fel a túrákra – lelkileg.

Kreicsi Bálint (Boge), a profi férfi junior kategória versenyzője, és a túra során a hajcsár megtestesítője.

Kreicsi Gábor (Gabes), idegenvezető „okostojás”, aki az egész túrát megszervezte.

 

A málha

Az ember olvas mindenfélét: egyesek szerint a hátizsák előnyösebb, mások szerint meg a csomagtartó. Mi hárman az utóbbiakhoz csatlakoztunk, mert az a csomagmennyiség, amit cipeltünk, igencsak megterhelő lett volna a gerincoszlopnak, másrészt nagyon kellemetlen érzés, amikor a hőségben az egész hátad csupa víz, és még a csomagok is átveszik a nedűt. Szerintem bizonyíték választásunkra, hogy legközelebb már Somi és Balu is csomagtartót akarnak hozni.

 

Az útvonal

        1. nap – 1995. július 2.

Budapest (Balu szüleinek a háza) – Hűvösvölgy – Piliscsaba – Piliscsév – Klastrompuszta – Kesztölc – Dorog – Tokod

Táv: 67 km

 

A korai ébredés után élveztük a hűvösvölgyi út gyér forgalmát, és a hosszan tartó laza emelkedését. A kisvasútnál történt fotózás után vágtunk neki Máriaremetének. A lakott területet elhagyva egy gyönyörű szurdok, majd pedig egy döbbenetes köves, tolós rész (egy bicajjal ketten gyűrkőznek) következik. A tetején már csípjük a 400 méteres szintvonalat. Csodálatos downhill következik, kb. 1 méter széles tömörödött felületű úton. Rajta gyér, friss zöld fű. A zsíros-hegyi turistaház romjainak megtekintése után megnézzük még a csillesort is, és kapaszkodunk föl napi csúcsunkra, a Nagy-Szénás (550 m) tetejére. Innen ismét jó lesiklás következ(het)ne, ha valakik nem raktak volna 100 métrenként egy-egy fát keresztbe az úton. Piliscsaba előtt a homok ad egy kis tanulnivalót. A faluban automatikusan bemegyünk a boltba, majd pedig rájövünk, hogy vasárnap van és mákunk van a nyitvatartással. Piliscsév felé ismét a homokban küzdünk, Klastrompuszta felé pedig már az esőfelhőket figyelgetjük. Kesztölcön megállunk egy kis cseresznyézésre, és robogunk át (homokban) Dorogra. A városi strandot éppen rohamléptekkel hagyják el az emberek, mert már ömlik is az eső. Az eresz alatt ebédelésbe fogunk, közben régi főiskolás társaimmal futok össze, akik friss beszámolót adnak az esztergomi ob-futamról. Este megkeressük a szállásunkat, és élvezzük a vendéglátók szeretetét, akik kacsasülttel és málnaszörppel kínálnak bennünket. Természetesen elfogadtuk.

        2. nap – 1995. július 3.

Tokod – Mogyorósbánya – Péliföldszentkereszt – Pusztamarót – Gerecse üdülő – Bányahegy – Koldusszállás – Somlyóvár – Szárliget – Szári tábor

Táv: 70 km

 

Sikerül reggel hétkor elindulni, bár az idő elég borús. A Kőszikla nevezetű hely, bár csak 207 méter magas, de gyönyörű róla a kilátás. Látszott a Duna jókora szakasza, és párába burkolózott a messzeségben az esztergomi Bazilika. Innen viszonylag jó úton siklottunk le Mogyorósbányára, majd egy kisebb eltévedéssel jutottunk a híres búcsújáróhelyre, Péliföldszentkeresztre. Innen hullámzó minőségű és meredekségű úton jutottunk el kettő darab 2,3 méter kerítésig. Még szerencse, hogy öten voltunk, így viszonylag könnyedén át tudtuk pakolni a bringákat. A kerítés mellett továbbfutó szakasz még gyalogosan is nehézkes lehet, nemhogy bijacokkal. Ráadásul a nap is kisütött addigra. Pusztamaróton hoztunk egy jó adag forgalmat a büfésnek, majd elindultunk a Gerecse csúcsa felé. A Sandl-hárs a maga több száz évével tényleg kuriózum, de a tévében vagányabbnak festett. Ez volt a nap legmagasabb pontja, innen jókora lejtőzés következett, ami Szabinak bukással párosult. A sérülés minimális, a bicaj köszöni, jól van. Bányahegy előtt elveszlik a kék jelzés, és nem tudjuk, merre menjünk. Először továbbmegyünk a köves úton, ahol egy kéktúra csapattal találkozunk össze. Ők azt mondják, lefelé már a falu van, tehát fordulás vissza. Nagy nehezen rálelünk az erdészházra, majd mennénk tovább, ha nem lenne öt út – jelzés nélkül. Miután megtaláltunk a kéket, rongyoltunk tovább Koldusszállás felé; de egy-két dologgal könnyebbek lettünk odáig. Szabinak a sisakburkolata repült valahová, Balunak a füzete veszett el, Gabesnak meg a Großglockner-es plakettje. Eléggé kiakadtunk ezen, és bosszúsan folytattuk utunkat a Somlyóvár felé, ahonnan egy köves úton ereszkedtünk Nagyegyházáig. Itt defektszerelés következett, és fáradtan elindultunk megkeresni a Szári tábort, ahol meleg vacsora várt bennünket.

        3. nap – 1995. július 4.

Szári tábor – Fáni-völgy – Vérteskozma – Várgesztes – Kőhányáspuszta – Mindszent-puszta – Gánt

Táv: 38 km

 

Balu úgy dönt, hogy most már hazamegy. Hiába próbáljuk lebeszélni róla, mondván, most „pihenőnap” következik, elindul a vasútállomás felé. A tábor melletti erdészeti úton haladunk Vérteskozma felé. A Fáni-völgy egy csodálatos, szinte érintetlen hely, ahonnan egy lenyűgöző szakasz következik. Körben óriási bükkfák, a partfalak vagy kétméteresek, a keményre döngölt kavicsos úton pedig lehet döngetni rendesen. A gesztesi várban a rántott sajt profi, a cicák tündériek. A két „pusztát” viszonylag könnyen megtaláltuk, pedig mások korábban panaszkodtak a jelzéshiányokra. Gánton a tájvédelmi körzet táblája mellett érkezünk meg. Elfoglaljuk a szállásunkat és élvezzük az abszolút ráérést. A Vértes szerintünk  azért is páratlan hely, mert nagyon kevesen járnak erre, így jobban megőrizheti eredetiségét és a barbárok is messze elkerülik ezt az „ismeretlen” helyet.

 

       4. nap – 1995. július 5.

Gánt – Csókakő – Bodajk – Balinka – Isztimér – Kisgyón – Csősz-puszta – Tés – Jásd

Táv: 66 km

Reggel a Csóka-hegy felé kapaszkodunk, jó füves, csúszós úton, ami rendesen kifáraszt minket.  A csókakői vár alatt a mészköves downhill óriási élmény, Boge alig akarja otthagyni. Lent egy kis háznál sátrak és montik. Ezek szerint mások is megtalálják az extra helyeket. Bodajkon a sípályán nyomulunk felfelé, majd a Galya-patak felé száguldanánk, ha nem lenne az útban egy kétméteres leszakadás. Még szerencse, hogy a terep nem volt teljesen benőve, így előre láthattuk ezt az akadályt. Itt egy útlezárás következik, majd még egy, sőt a Varjúvárnál is az jönne, ha nem ijednénk meg a fertőzésveszély táblától. Így inkább kerülünk a régi kék jelzés felé, vagyis irány Balinka. Ott aztán rájövünk, hogy az Isztimérre vezető út mindenképpen beleesik ebbe a területbe. Egy a fák közül előbukkanó őr nyugtat meg bennünket és enged be a nagykapun. Sajnos bent eltévedünk, és egy jó kis napraforgócsata után érünk Isztimérre. Itt óriásit eszünk (falunk), és robogunk tovább. A Mellár-fennsíkon nagyon kell figyelni a jelzéseket. A Kisgyón előtti bükkös downhill is feliratkozik a toplistánkra, majd a kéktől balra található geológiai feltárulás nyújt egy kis néznivalót. És még nincs vége! A tűzköves árokban kanyargó út annyira lenyűgöző, hogy szerintünk a világ végéig emelkedhetne ebben az ütemben. Tésen vacsizunk, majd egy helyi lakos utasításait követve nyílegyenesen gurulunk Jásd felé. Az út vége azonban egy dagonyázó, amiből egy vaddisznócsapás kanyarog kifelé. Ez biztos nem a falu felé halad – gondoljuk. Itt aztán Gabes is felavatja tiszta végtagjait, mert sikerül elesnie a köveken. Végre megvan Jásd, és nagy nehezen a szállást is megleljük.

 

       5. nap – 1995. július 6.

Jásd – Bakonynána – Olaszfalu – Zirc – Kőris-hegy – Bakonybél – Németbánya – Városlőd

Táv: 78 km

 

A korai eget kémlelve szinte csak felhőt látni. Legalább nem lesz nagy a hőség, gondoljuk. Ismét a Galya-patakot kerülgetjük, és gyönyörködünk a szép, de veszélyes útról a mélybe. Bakonynána után Veim-puszta felé akarunk menni, de a kék elveszlik, így Olaszfalu érintésével jutunk az ország legmagasabban fekvő városába, Zircre. Itt nézelődés és eredményes kajáldakeresés után pihentünk meg egy kisvendéglőben. Borzavárra a Pintér-kő érintésével jutottunk, majd egy térképen nem létező úton kerekeztünk Szépalma-puszta felé. Ezen után egy kisebb eltévedéssel érkeztünk meg a Kőris-hegy lábához. Az út egy gyönyörű oszlopcsarnokban vezet felfelé. Még a meredekség ellenére is élvezhető a csudaszép terep. A Vajda Péter-kilátóval a tériszonyosok vigyázzanak, mert nagyon imbolyog. Lefelé köves, gyökeres úton robogtunk Bakonybél felé, közben Somi is elrakta egyszer a gépét. A faluban egy gyönyörű amerikai típusú házat is találunk, a tulaj balassagyarmati, és barátságosan fogad minket, nógrádiakat. A helyiek szerint Városlőd egyenesen kb. tíz percre van, bár tudjuk, hogy ezek a meghatározások nem mindig jönnek be. Az út egy darabig jól követhető, de aztán egy lucernaföldön találjuk magunkat. A nagy harc után, amelybe még a vasúttöltés is belefért, egy hídon lyukadunk ki, ahová 25 méterrel feljebb a kék is kikanyarodott. Ennyin múlik a dolog. Városlődön az ifjúsági tábort keressük, de teljesen körbejárjuk a falut, mire megleljük. Aztán a gondnokot keresgéljük, de idővel ő is megkerül. A szállás nagyon kulturált is tiszta. Este még beugrunk a faluba egy menüre. Érdekes, hogy az ember azt hinné, a túra végére jobban kifárad, mi azonban egyre inkább belejövünk. Bizonyíték erre a mai távolság.

6. nap – 1995. július 7.

Városlőd – Úrkút – Kab-hegy – Nagyvázsony

Táv: 31 km

 

A korai ébredés nem jött be, így csak nyolckor indultunk el. A vasútállomás mögötti út vöröslik a bauxittól, de feljebb már sokkal tisztább. Folyamatos emelkedéssel egy nagy fánál a nedves fűre térünk, és így lihegünk Úrkút felé. Ott egy boltot kifosztunk, majd először a túra során, saras úton kapaszkodunk egyre feljebb a Kab-hegy irányába. A csúcson az építés beállítottságból adódóan percekig figyeljük a konzol lehorgonyzásának megoldását. Lefelé ismét a sárral ismerkedünk, sajnos van aki közelebbről is. Szabi ugyanis megborítja a montit és a földön csúszva egy kő kiszakít a karjából egy húsdarabot. A seb nagyon vérzik, össze kellene varrni. Észrevesszük, hogy favágók dolgoznak a közelben, tőlünk nem messze. Egyikük kézségesen felajánlja, hogy Szabit beviszi a kórházba. Szétszedjük a bicaját és berakjuk a csomagtartóba a csomagokkal együtt. Megbeszéljük, hogy Nagyvázsonyban találkozunk. Gurulunk lefelé a hegyről és a történteken gondolkozva eltévedünk. Nem baj, irány dél felé és Nagyvázsonyt úgy is megtaláljuk. Ott kiderül, hogy az Egészségház bezárt és egy szomszéd szerint Szabolcsot átvitték Veszprémbe. Egy óra múlva meghozzák őt bekötött karral.

A favágó igazán önzetlen ember volt. Szó nélkül felajánlotta a kocsiját, nem akadt ki azon, hogy sáros lett a csomagtartó a bicajtól és ment vagy 80km-t, 98-as benzinnel. Végül hiába próbáltuk megfizetni a költségeit, a pénzt nem fogadta el. Le a kalappal, szerencsére vannak még jóérzésű, önzetlen emberek is ebben a pénzéhes világban.

Sérült társunk nélkül természetesen nem folytattuk az utat a Balatonig, pedig már csak 40 km hiányzott.

Úgy gondoljuk, hogy így is nagy dolog volt. Kicsit szétnéztünk a számunkra másik országnak érzett Dunántúlon, beszélgettünk az ottani emberekkel, felkerestük az útbe seő neves helyeket, gyönyörködtünk a vadregényes, ismeretlen erdőkben és hasznosan megdolgoztattuk a szervezetünket.

Remélem, hogy ez az élménybeszámoló felkeltette azok érdeklődését is, akik folyton aszfaltoznak és kicsalogatja azokat is, akik mindig ugyanazokat a bejárt utakat róják.

 

Végül egy kis adathalmaz:

Össztáv: 350 km

Tiszta tekerés: 27 óra 22 perc

Átlag: 12,8 km/h

Legmagasabb pont: Kőris-hegy 709 m

Költségek: 6500 Ft/fő

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj