Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma56
Tegnap99
Ezen a héten544
Ebben a hónapban2029
Összes147717

Rendszer infó

  • IP címed: 54.173.237.152
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2019. február 23. (szombat) 12:39

2008.03.23-24. Stájerország (102km_2220m_MTB túra_Alpok)

HAVAS NAPOK AZ ALPOKBAN


Némileg váratlan ötletként és lehetőségként sikerült két napot töltenem az Alpokban. Bár az időjárás előrejelzések hideg időt mondtak, nem estem kétségbe. Mivel előző nyáron sikeresen bicajoztam egy egész álló napon át közel 5-10 fokos hőmérsékletben, úgy gondoltam, hogy megfelelő ruházattal meg tudom oldani ezt a kérdést is.


Húsvét Vasárnap kora reggelén keltem útra. Csupán egyszer álltam meg tankolni és frissíteni, minek köszönhetően már kilenc óra után nem sokkal megérkeztem Stájerország egyik városába, Knittelfeldbe. Az autóversenyeket kedvelőknek ismerős lehet a név, hiszen itt van a korább F1-es versenypálya is, az A1 Ring.
A Mura-folyó partján letettem a kocsit, átöltöztem és nekivágtam az első hegynek, a Gaberlsattelnek. Eleinte még csak foltokban láttam havat, de a távoli hegyeken azért látszódott, hogy ott még tél van. Igazából Grosslobming falutól kezdődött el az emelkedő és ekkor fordultam déli irányba. Eleinte még nagyon kellemes volt a meredekség, de előzetes adatok alapján tudtam, hogy az igazi nehézségek Kleinlobming után következnek majd. Ez be is következett. A könnyű meredekség után – a falat elhagyva - egy „falat” láttam magam előtt. Helyenként a 20%-ot is meghaladta az emelkedő, amely ezen a kilométeren 13,7 %-os átlagot jelentett. Talán mondanom sem kell, hogy itt nem fáztam. Ekkor kiértem a fák közül, csillapodott a meredekség és még a nap is kisütött. Egy sziklában emléktábla állt, mely arra utalt, hogy ezt az utat 1904(!)-ben építették. Egy rövidebb szusszanós szakasz következett, aztán még két komoly hajtűkanyart kellett leküzdenem, hogy kijussak a 77-es főútra, mely a hágón vezet át.
Itt már igen komoly téli körülmények fogadtak. Tulajdonképpen csak az út volt hómentes. A forgalom minimális maradt, de azok akik mellőztek is nagyokat néztek, amikor megláttak. Arra emlékeztem a metszet alapján, hogy a meredekség itt már könnyebb lesz, de azért nem volt könnyű menet innen sem. Érezhetően hidegebb is lett és a szél is jobban ért már. Már nagyon vártam a végét és párszor azt is gondoltam, hogy felértem ám minden ilyen hely után újabb útszakasz nyújtózott előttem.
Aztán eljött a várva várt pillanat és elértem a hágó csúcsát. Nagy érzés volt a működő sípálya mellett felérni. Pár képet készítettem és rohantam be a házba felöltözni. A lejtmenetben nagyon nem eresztettem el magam, de azért élveztem a haladást is. Jó érzés volt visszaérkezni a tavaszba.

A Gaberlsattel adatai:
Magassága: 1551 m
Szintemelkedése: 965 m
Hosszúsága: 21,6 km
Átlaghőmérséklet: 2oC
Max. sebességem: 50,7 km/h

Pihenésképpen megpróbáltam szállást keresni. Ahová e-mail-t is írtam, arról a helyről kiderült, hogy szabadságon vannak. Nem estem kétségbe, hanem továbbhajtottam és a legközelebbi „privatzimmernél” csöngettem. Egy hölgy nézett ki az erkélyről és meglepődve érdeklődött. Elmondtam, hogy mit szeretnék, mire kérdezte, hogy „csak így” vagyok. Nem – válaszoltam – van kocsim is, csak az máshol áll. Most kerékpározom. Megegyeztünk a szállásban, én elmentem a kocsiért és elfoglalva a szobámat elfogyasztottam ebédemet. Ezek után indultam neki az újabb hegynek.
A Gleinalmsattel – nevéhez hűen - Glein faluból indult. Egy nagyon szép, csöndes kis helyről van szó. Azt már előre tudtam, hogy nem sokáig lesz aszfaltos az emelkedő, ami szinte a falu végétől be is jött. Ezt a hágót nem nagyon ajánlom országútisoknak, talán lehetetlen is azzal teljesíteni, akkora kövek ill. sár volt időnként az úton. Végig a völgyben futott az utacska, körben pedig a Gleinalpe csodás hegycsúcsaiban gyönyörködhettem. Továbbra is felhős, borult volt az idő, de időnként a nap is kisütött.
Egy útelágazásnál megnyugodva tapasztaltam, hogy a gyalogosoknak kiírt 1,5 órát én fél óra alatt teljesítettem. Ekkor még azt gondoltam, hogy könnyedén felérek. Közben elkezdett havas lenni körülöttem a táj és lassan az út is azzá vált. Újabb kereszteződések következtek és néhol magányos házak álltak. Élet is lehetett bennük, mert a frissen mosott ruhák kint száradtak.
Aztán bedurvult a hegy és 22/32-es áttétellel is éppen hogy csak kiment a bicaj. Ráadásul már havas volt az út, így a kipörgésekre is figyelnem kellett, a testsúly áthelyezésekkel. Igen ám, de egy bizonyos magasság után már teljesen összefüggő hóréteg fogadott. Itt már úgy elsüllyedt a bicaj kereke, hogy a tolás maradt. Természetesen így már gyalogos sebességgel tudtam én is csak menni. Szemből érkezett két túrázó hótalpakkal! Nagyot mosolyogtak rajtam, amikor megláttak. Érdekes, hogy nyári körülmények között – amikor hegyre megyek felfelé bicajjal -  elismeréseket kap az ember, de itt inkább csak mosolyt csaltam az emberek szájára.
Innentől ismét magányosan róttam az utamat és közvetlenül mellettem már feltűnt a Speikkogel (a Grossel kisöccse) 1988 méter magas havas hegycsúcsa is. A keréknyomok is megszűntek és csak a két hótalpas nyomban evickélve jutottam tovább. Aztán végre felértem a párkányra. Minden nagyon csöndes és elhagyatott volt. Gyorsan készítettem pár képet – közben hallottam valahonnan alulról egy autót – és megindultam ismét gyalogosan csak lefelé menet. Kissé gyorsabban haladhattam mint idefelé, de sok idő eltelt, mire fel tudtam ülni ismét a nyeregbe. Aztán a köves, sáros terep késztetett lassításra, mire visszaértem a faluba.
Hangulatos, ugyanakkor kissé rideg is volt ez az út amit most már magam mögött hagytam.

A Gleinalmsattel adatai:
Magassága: 1584 m
Szintemelkedése: 815 m
Hosszúsága: 11,5 km
Átlaghőmérséklet: 2oC
Max. sebességem: 39 km/h

A korai kelés és a rendkívül nehéz nap után már fél nyolckor elaludtam. Másnap reggel pedig - kitekintve az ablakon - friss hóréteg fogadott. Bőséges reggelit kaptam, amire igazán szükség is volt. Elbúcsúztam a szállásadómtól és autóba ültem. Elindultam hazafelé, csak tettem egy kitérőt még Trieben felé. Már az autópályán hózáporba kerültem, amikor pedig kiszálltam a kocsiból már sűrű hóesés és nagy szél fogadott. Annyira hideg volt, hogy amíg összeraktam a bicajt, már beleütött a hideg a kezembe.
Aztán csak elindultam. Természetesen a járókelőktől ismét csak mosolyt kaptam, de már megszoktam és be is láttam, hogy fura egy jelenség lehetek. Ez van – én nem itt élek, nem akkor megyek fel a hegyre, amikor jó idő van.
Igen komoly meredekséggel kezdett az út, amit csak nehezített az arcomba csapó hó. Biztonságképpen a hátsó lámpámat is bekapcsoltam. Egyik kanyar jött a másik után, aztán a bal oldalamon feltűnt a mélységben az A9-es autópálya, amiről kocsival lekanyarodtam. Autóval alig találkoztam, de ez jó is volt így mert az útra kezdett ráfagyni a hó és nem volt mindegy, hogy hol tekerek. Végre elkezdett laposodni a terep és ezzel felértem a Nagelschmiedsattel-re. Erről a hágóról néztem korábban egy nyári fotó. Hát mit mondjak, rá sem lehetett ismerni a helyre.
Itt jelezte tábla az Oberst Klinke-Hüttét, mely a hágóról közelíthető meg. Már a kereszteződésben állt egy autó, ami éppen kapart. A srác vissza is tolatott, hogy feltegye a hóláncot. Ekkor érkeztem meg én a bicajjal. El lehet képzelni a meglepődését. Szerencsére jó nyomot sikerült választanom és sikerült a nyeregben maradva hajtanom kifelé az úton. Az ellenőrző háznál a sorompó nyitva volt ami bíztatott. Nem sok nyom volt előttem, de azok elég jól le voltak taposva. Közben füleltem hátrafelé is, hátha jön a „hóláncos”. A meredekség innen már nem volt nehéz, de a nagy hó miatt a felső áttételeket kellett használnom. Lassan elállt a szél, abba maradt a hóesés és kezdett tisztulni az idő is. Ekkor sífelvonó hangra lettem figyelmes és fel is tűnt a sípálya. Tábla jelezte a Hütté-t, de innen már nem sokkal tudtam feljebb menni. Az út ugyanis a sípálya után megszűnt. Még nyomok sem voltak, csak a közel 50 cm(!) vastag, friss hótakaró. Láttam a felvonót irányító hölgyön is, hogy nagyon figyeli a mozdulataimat, mit is akarok csinálni. Az osztrákok erre is nagyon odafigyelnek, mert az Alpokban – főleg télies viszonyok között – nem lehet viccelni. Szóval ezt a hegycsúcsot így tudtam abszolválni, eddig lehetett feljutnom ezen a napon.
Visszafelé elég óvatosan eresztettem a bicajt. A hágó után megálltam még egy Mária képnél. Ekkor jött hátulról nagy robajjal a hóeke. Milyen jókor gurultam félre. A kocsihoz érve bevetődtem a hátsó ülésre és gyorsan átöltöztem, majd pedig kényelmesen hazaautóztam.

Nagyon szép, két napos túra volt ez. Akadt benne bőven nehézség is, de úgy érzem, hogy még megfelelő határt tudtam húzni a biztonság érdekében.

Az Oberst Klinke-Hütte (sípálya) adatai:
Magassága: 1125 m
Szintemelkedése: 425 m
Hosszúsága: 7,6km
Átlaghőmérséklet: -2oC
Max. sebességem: 48,3 km/h

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj