Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma17
Tegnap141
Ezen a héten158
Ebben a hónapban2217
Összes162833

Rendszer infó

  • IP címed: 3.84.139.101
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

5
látogató néz éppen

2019. július 16. (kedd) 01:59

01.07. BUÉK 20 (20km_890m_Gyalogos teljesítménytúra_Budai-hegység)

BUÉK 20

Amint a múlt héten említettem, ez a túra szerepelt a terveim között. Anyósoméktól készültem ide, így választhattam a közlekedési módokból.

Mostanában elég korán szoktam kelni a túrák előtt, ez esetben az 5.33-as vonattal mentem volna be. Ám olyan jó ízűt aludtam, hogy csak 5.55-kor ébredtem. Abszolút nem pánikos, de gyors készülődés után 6.28-kor indultam kocsival Gödről és olyan szuper zöld hullámot kaptam, hogy 7.10-kor már neveztem is és elindultam a nyolcadik BUÉK 20-as túrámon.

Még a rajthoz vezető lépcsőn találkoztam Tibettel, akinek a kezébe akartam adni a megígért térképet, de aztán láttam, hogy Ő most komoly futásra készül, így végül a rajt/célban hagytam. Ugyanez lett a sorsa az efemmnek szánt csomagnak is. (Köszönöm mindkettőjüknek a küldeményekért otthagyott pénzt.) Még VadMalac tűnt fel a sötétben és próbálta abszolválni a jeges lépcsőt.

Nem készültem csúcsdöntésre, de az ebédet már anyósoméknál akartam kanalazni, így lépkedtem, ahogyan csak tudtam. Pár embert megelőztem még a Vadaskertben ill. két futó engem is elhagyott. Aztán jött a szuper emelkedő a Határ-nyeregbe és "kenhettem neki". Kiérve a szánkópályára egy gyönyörű napfelkeltében volt részem. A nap sorban kiszinesítette a felhőket, ahogyan egyre magasabbra jutott. Ezért is szeretek nagyon korán indulni, mert egy ilyen látvány rengeteg örömet tud okozni.

Fent a HHH ponton a pontőr megjegyezte, hogy bicajjal ez nehéz lett volna. Enyhén ledöbbentem, hogy így beöltözve is rémlek valahonnan, mint bicajos, de azért jól esett. Elmondtam, hogy ahol a szervezők kifejezetten tiltják a bicajos indulást, ott egyáltalán nem szoktam ilyennel próbálkozni. Egyébként pedig ilyen időben nincs is hozzá sok kedvem.

 

Az időről meg a bicajról jutott eszembe a túrázó kabátom. Egy sportszerkölcsönzőssel cseréltem bicajalkatrészért még tavaly februárban. Nagyon jól bevált ez a használt snowboard dzseki. Négy nagy, zippes zsebe van és az elől lévő zippje alulról is "visszasliccelhető". Ez azért nagyon jó, mert telerakva a zsebeimet csak fel kell húznokm kissé és kényelmesen tudok emelkedőre is menni vele. A másik nagy előnye a két hónaljnál lévő zippje. Ezek 20-30 cm hosszon lehúzhatók és csak úgy dől ki a pára a nyilásokon. Szóval nagyon jó kis dzseki.  

 

Lejtmenetben kénytelen voltam kissé beleerősíteni, mert az előttem haladó rágyújtott. Én meg nem azért jöttem túrázni, hogy a dohányfüstöt szívjam. A Fenyőgyöngyéig együtt haladtam egy sráccal, majd jött megint egy kedvenc emelkedő az Árpád-kilátóig. Mielőtt felértem volna, három futó hagyott le, de számomra pont jókor, mert így őket vette célba a póráz nélküli kutya. Elég komolynak tűnt a szitu, de végül harapás nélkül megúszta mindenki, mert nagy nehezen előkerült a gazdi is. Innen a lejtmenetben már óvatosabb voltam, nem kockáztattam a jeges részeken.

Apáthy-sziklánál kicsit gyönyörködtem a kilátásban, majd nekivágtam a "városi" szakasznak. A Budagyöngyénél lehagyott egy futó lány, de a Ferenc-halomnak felfelé beértem. Elkezdtünk beszélgetni és innen a célig együtt is mentünk. Néha kicsit belefutottunk, de inkább csak erősen mentünk. Farkas Valériának hívták és mondta, hogy sok ttúrára jár, de egyre ritkábban nevez. Egyébként ez a 20. teljesítménytúrás éve. Közben egy-két rövidítős ember került elénk, amit Valli nagyon sérelmezett. Az "esőbeállós" pont kissé hamarabb, egy padon ült. Mondták, hogy sokkal kényelmesebb ez a hely, amivel teljesen egyet tudtunk érteni.

Következett az utolsó komoly hegy, a Nagy-Hárs-hegy. Ekkor egy lány tűnt fel előttünk, mire közelebb értünk kiderült, hogy Tibet az. Szegény elég fáradt és letört volt. Szeretett volna három órán belül beérni, de úgy nézett ki, hogy már nem sikerül neki. A kilátó előtt én mindíg a fák között mentem eddig fel, de most maradtam a sárgán. Vali fent mondta, hogy van egy ezrese rá, hogy miatta mentem a sárgán fel. Erre csak elmosolyodtam. Kiderült, hogy itt ő is a fák között szokott menni. :)

Lefelé beért minket Tibet és a célig már együtt mentünk.

Nagy-réten Joyline pecsételt. Bosszús volt, hogy már egy órája üldögél ott és csak tizen mentek el. Érdekes, hogy Joey is hány helyen volt már pontőr ezen a túrán. Legtöbbször a HHH-n dolgozott, de láttam már a nevezésnél, az Apáthy-sziklánál és itt a Nagy-réten is.

A cél felé menet nagyon OKT-s hangulatunk volt, meg is beszéltük a teljesítési számainkat.

Csak jókat tudok mondani a túráról és a hangulatomról. Végül 3.15' alatt sikerült teljesíteni és fél 12-re már tényleg az ebédlőasztalnál voltam.

 

 

 

 

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj