Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma22
Tegnap81
Ezen a héten22
Ebben a hónapban1870
Összes139258

Rendszer infó

  • IP címed: 54.91.203.233
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. november 19. (hétfő) 05:49

08.03. Bükk 900-as csúcsai (38km_2400m_MTB teljesítménytúra_Bükk)

Teljesítménytúrázás a Bükkben

         A májusi magazinban - a teljesítménytúrák osztályozásánál - már szóba került ez a különlegesnek számító tt. Az ötlet és a megvalósítás a tiszaújvárosi Gyetvay Ivánt és Tislerics Edét dícsérik. A Bükkben, 20 jól beazonosítható csúcsra elhelyeztek egy-egy táblát a csúcs nevével, magasságával és egy bélyegzőlenyomattal. A túra célja, hogy a mozgalom igazolókartonja alapján a csúcsokat megtaláld és a bélyegzőlenyomattal regisztráld magad  az adott helyen.

Ez nem kis feladatot jelent, hiszen a csúcsok jelentős részére nem hogy jelzett, de még jelzetlen ösvény sem vezet fel.  Helyes útvonal választás esetén 32km alatt és 2200m szintemelkedéssel lehet a magaslatokat egy kör alatt bejárni. Először „csak” mint jelvényszerző túrát hirdették meg vagyis, ki - mikor ráért, tetszőleges mennyiségben felkereshette a csúcsokat. Aztán később Bánkút rajt/céllal 24órás szintidővel már megjelent az erőpróba a teljesítménytúrák között is. Idővel (ahogy a teljesítési idők javultak) a szintidő lement 10 órára. 1996-tól a rajt/cél helye átkerült Jávorkútra. Ezzel jelentősen (12km) meghosszabbodott a távolság és a szintidőt felemelték 12 órára. Az erőpróbának a fent említett nehézségein túl van még egy szűk keresztmetszete. Útközben sehol sem lehet vizet vagy élelmet beszerezni. Ez egy tikkasztóan nyári napon igen csak megnehezíti a teljesítést. Mi (egyik volt tanítványom ötlete alapján) reggel, ahogy közelítünk Szilvásvárad irányából elhelyezünk egy könnyen megtalálható helyre több liternyi folyadékot. Így útközben frissíteni tudjuk magunkat.

Jómagam 1993-ban voltam először ezen a tt-n. Akkor ismerkedtem a tájolóval és igen sokat tévelyegtem mire minden csúcsot sikerült bejárnom. 1994-től már kerékpárosoknak is kiírták a teljesítést, de ezt akkor még nem mertem kipróbálni. 1996-ban indult az első bringás, de nem sikerült teljesítenie. 1999-ben két miskolci srác végre sikeresen teljesítette bringával a teljesítménytúrát. Ezen felbuzdulva 2001-ben már mi is (Roli barátommal) ezzel vágtunk neki a távnak. Természetesen a korábbi gyalogos bejárásunkat követve sokkal nehezebb lett volna így a túra, de meg változtattuk a már jól bevált útvonalat. A lényeg az volt, hogy olyan utakat választottunk, ahol lehetett tekerni míg el nem értük azt a pontot ahonnan már nem érte meg. Ott letettük a bicajokat és pár perces futással meghódítottuk a csúcsokat.

Idén, én már a nyolcadik teljesítésemre készültem és Roli barátom mellett sikerült elcsalnom egy „első bálozót” is (Zolikát) magammal. A teljesítés mellet a célom a 7 órán belüli teljesítés volt.

 

Bükk 900-as csúcsai

2002. augusztus 3.

Rajt/cél:Jávorkút

         Táv:38,3km(bringával) + kb.5km(bringa nélkül, gyalogszerrel)

         Össz-szintemelkedés:2400m

         Szintidő:12 óra

         Nevezési díj:250Ft

         Szolgáltatás:frissítő(2x),  kitűző

 

Ezen a párás augusztusi reggelen igen csak korán (5órakkor) indultunk útnak a nagy hegyek felé. Útközben (Olasz-kapunál) elhelyeztünk 5 liter vizet és fél hétre sikerült Jávorkútra érnünk. Gyorsan neveztünk lepakoltuk a bicajokat és már indultunk is. Nagy megdöbbenésünkre korábbi jó barátaink  (Viki és Csabi) is megérkeztek Miskolcról. Meglepetésnek szánták, hogy jönnek ők is, így nem is szóltak előre. Öten vágtunk neki a Felső-Borovnyákig vezető aszfaltos útnak. A piros sáv jelzésen rövidebb lett volna, de szerettünk volna normálisan bemelegíteni ezért döntöttünk a hosszabb, de lankásabb aszfalt mellett. Vidáman teltek a percek, míg végül fel értünk Borsod-Abaúj-Zemplén megye legmagasabb pontjára. Gyors pecsételés és egy rövid dh után már a Bálvány csúcsát másztuk. Itt tapasztaltuk először, hogy mennyire csúsznak a fehér mészkősziklák a korábbi esőzések miatt. Némi tolás után érkeztünk meg a kilátóval is ékeskedő magaslatra. Innen lefelé is toltuk egy darabig a bringákat, majd a szánkópályán leszáguldottunk a Csurgói-erdészházhoz. A nap közben már kezdett kikandikálni a felhők mögül. Jól követhető úton a Faktor-réti Mária-képig tekertünk. A bringák hátrahagyása után fellépdestünk a Pipis-hegy, fenyőkkel díszített ormára. Bringáink nem voltak teljesen egyedül, mert Viki nem nevezett a túrára, így ő addig vigyázhatott rájuk. Nagyon rövid tekerések után a Fodor-hegy és a Nagy István erősét is gyalog másztuk meg. Elég érdekes volt a tekerés után gyalogosan nekivágni az igen-csak meredek hegyeknek. A volt vasút vonalát követve jutottunk tovább a következő „parkoló helyre”. Innen három 900-as csúcsot értünk el, a Mély-sár-bércet, a Fekete-sár.bércet és a Huta-bércet. A bringákra vigyázó Vikinek mondtuk is, hogy addig megfőzheti az ebédet. Útközben láttunk egy vaddisznó csordát. Aztán a cipőm is megadta magát. Eltört a talpa. Szegény még 1995-ös darab. Két évig az öcsém versenyzett vele, utána örököltem meg tőle. Rendesen oda kellett figyelnem, hogy hogyan lépek, mert a lábam időnként kifordult a cipőből. A három hegy után Olasz-kapuhoz értünk és frissítettük magunkat az elhelyezett vízből. A szervezők akkor jöttek lefelé a Körös-bércről, ahol némi folyadékot ők is elhelyeztek. Első kategóriás hegyihajrával értük el ezt az egyetlen, aszfalton is megközelíthető csúcsot. Nagy száguldás után ismét emelkedni kezdtünk. Közben erősen felhősödött az ég. A Vörös-sár-hegyet minimális emelkedéssel hódítottuk meg. A Kukucsó és Ispán-hegyeket viszont már a jókora nagyságú fehér sziklák kerülgetésével. Félelmetes tolás következett az Istállós-kőre vezető jelzés eléréséig. Itt nagyon áhítoztam egy könnyű bicaj után. Elértük a jelzett utat, de a Bükk-„tetejére” nem sikerült végig feltekerni, mert a csúszós kövek nem engedték. Fent vidám kiránduló csoport. Érdeklődve néztek, hogy mit nyomogatunk annál az oszlopnál. Elmondtuk nekik, hogy mi is ez, mire valamennyien bélyegeztek egyet a Bükk-térképükre. Optimizmussal töltött el bennünket, hogy közben kisütött a nap is.  Részeredményünk jónak tűnt, de még hátra volt a túra legkeményebb emelkedője. A Nagy-kopasz könnyen meglett, majd átvágtunk a régi vasút vonalán és megérkeztünk a Virágos-sár-hegy alá. Némi noszogatás után nekilátott a csapat a csúcs meghódításának. Közel kétszáz méter szintemelkedést kellett leküzdeni az ágakkal, gallyakkal teletűzdelt hegyoldalban. Iszonyú sötét volt a fák alatt, aztán csak annyit hallottunk, hogy csöpp-csöpp-csöpp… Hamarosan elkezdett ömleni az eső. Valaki megszólalt, hogy: Szegény bringák. Mire Csabi: Szegény Viki! Visszatérve a bringákhoz, én széldzsekiben folytattam utamat. Nem volt könnyű feladat még a turistaúton való gurulás sem. Sokszor a kerekek a harmadáig elmerültek a közben patakká lett úton. Eljött az a pillanat, amikor már mindegy volt hogy hol és mennyire vagy vizes. Az Őserdőből nem sokat láttunk, aztán elértük a Tar-kőre vezető jelzés, igen meredek ösvényét. Toltuk, húztuk, vontuk a bringákat felfelé, a szakadó esőben. Azon gondolkodtam, hogy így aztán tényleg extrém sport. Kiérve (a szerintem legszebb panorámát nyújtó csúcsra) elállt az eső. Csodálatos látványban volt így is részünk. Előttünk hullámzott a déli-Bükk, mindenhonnan párafelhők szálltak fel, a távolban Eger fölött pedig sütött a nap. Elrendeltem öt perc néma csöndet, hogy érezzük a hely varázsát, majd továbbindultunk a triálos ösvényen. Rövid kitérővel még felkerestük a Büszkés-hegyet majd áthajtottunk a Három-kőre. Innen  megcsodálhattuk a Tar-kő sziluettjét is. Még a dózerutakon is folyamatosan egyensúlyozni kellett a borzasztóan csúszó kövek miatt. Utolsó előtti hegycsúcs a Nagy-kő-hát. Két éve bekerítették, de a múlt évben megtaláltuk a létrát, ahol be lehet jutni a közben magánterületté vált hegyoldalba. A huszadik csúcsot, a Kis-kő-hátat már bringával másszuk meg és az órámra pillantva elérhetőnek tűnik a hét órás cél is. Nagy vehemenciával hajtunk lefelé a dózerúton, majd elérve a bükk-fennsíki erdőgazdasági műutat, még nagyobb sebességre váltunk. Feltűnik Jávorkút és kezemmel a levegőbe csapok. Sikerült, megvan az új rekord.

 

Teljesítési idő: 6.53’

Átlag: 5,55km/h

Max.seb.: 45,1km/h

 

Összegzés:Kezdő kerékpárosoknak egyáltalán nem ajánlom. Igazán sokrétű tudást igénylő túra. Jól kell tudni tájékozódni, nagyon be kell osztani a folyadékot és az élelmet, megfelelő erőnlét kell hozzá és fontos a megfelelő bicajkezelési tudás is. A túra csodálatos élményt nyújthat, mely beillik egy földrajz órának is, hisz a célban a résztvevő már fejből mondja a húsz csúcs nevét és magasságát.

 

Kreicsi Gábor

 

 

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj