Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma331
Tegnap242
Ezen a héten1138
Ebben a hónapban4993
Összes174964

Rendszer infó

  • IP címed: 35.171.146.16
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

7
látogató néz éppen

2019. szeptember 19. (csütörtök) 19:06

04.24. Karancs-Medves 50 (53km_1800m_MTB teljesítménytúra_Karancs-Medves)

2004. április 24. Karancs-Medves 50

Pontosan 11 évvel ezelőtt, ezen a terepen kezdtem teljesítménytúrázói pályafutásomat. Ez a túra mindíg a „kötelező” programjaim között szerepel azóta is. Persze akadtak évek, amikor nélkülözni kényszerültem, de azért többnyire sikerült résztvenni rajtuk, azóta is.

Lássuk a listát:
1993. április 24. Karancs-Medves 35
Bringával előtte még sosem mentem ennyit terepen. A társak bivalyerősek voltak és sokszor csak radarral tudtam őket utolérni. Akkoriban még a terepet sem nagyon ismertem, így az erőmet sem jól osztottam be. A kajám is elfogyott, eléheztem. Az egyik pontőr segített ki.
Idő:4.33’

1995. április 29. Karancs-Medves 50
Egy év kihagyás után a hosszabb táv mellet voksoltam. Végig jó hangulatban tekertünk, de sok volt a defektünk. Nem hajtottunk nagyon, igazi örömbringázás volt.
Idő: 7.15’

1998. április 25. Karancs-Medves 35
Két évet ismét ki kellett hagynom, de végre újra elindulhattam a túrán. Most először (és egyenlőre azóta is) gyalogszerrel teljesítettem. Végig jókat beszélgettünk az akkori tanítványaimmal. A térdem is pont kibírta a próbát.
Idő: 8.15’

1999. április 24. Karancs-Medves 35
Ez volt a 35-ös táv tizedik rendezése. Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy azon indulok. Sajnos nagy esőre ébredtem reggel, így nem sok kedvem volt indulni. Amint az ablakon nézegettem kifelé, megpillantottam három bringást. Na, úgy éreztem, hogy én sem ülhetek itthon tétlenül és belevágtam. Egyedül indultam neki a feladatnak és bár végig nagyon rossz idő volt, jó kedvűen fejeztem be a túrát. Akkor még nem gondoltam, hogy ennél lehetnek rosszabb körülmények is.
Idő: 4.30’

2001. április 29. Karancs-Medves 50
Az eddigi legnagyobb bringás csapattal vágtunk a távnak. 12 drótszamár indult el a salgótarjáni hegyek meghódítására. Iszonyúan meleg volt és szinte szúrt a nap. Ekkor alakult át a Kotára vezető út először. Rengeteg tolós rész került bele és közben balról a külszíni fejtés is terjeszkedni kezdett. Ám ez utóbbi teljes beteljesülését 2004-re érte el.
Idő: 7.45’

2002. április 27. Karancs-Medves 50
A legjobb időeredmény ekkor született. Igazából az időjárásjelentésnek köszönhetjük. Déltől esőt mondtak. Bár sokat számított az útvonalmódosítás és a társak is. A túra elejéről ugyanis kikerült a Bobonyér nevű, többnyire tolós rész, mely helyett a sokkal tempósabb és tekerhető bárnai szakasz került be. Nagyon nyomtuk a pedált és csak pár percet pihegtünk a pontokon.
Idő: 5.17’

2003. május 2. Karancs-Medves 50
A Kohász-kék másnapján nem sok erőt vártam magamtól. Szerencsére ismét jó csapat jött össze és sokat buzdítottuk egymást. Az idő is gyönyörű volt. Virágszőnyegek között száguldottunk a Medves-fennsíkon.
Idő: 6.20’

Évfordulóval készültem a Karancs-Medves teljesítménytúrára. Mint, arról már a múlt héten is írtam nem próbálkoztam csúcsidővel, de amit lehetett azért ki akartam hozni magamból. A tempó nagyban függ társaimtól is, akik erre a napra „csak” ketten akadtak. Ám ők a gyorsabbak közül valók voltak. Mindketten maratonokkal és nagy teljesítménytúrákkal a hátuk mögött. Reméltem, hogy tudom majd tartani a tempójukat. Ám az események nem várt módon alakították át elképzeléseinket.

Előkészületek.
Az időjárásjelentés nem sok jóval kecsegtetett, de bíztam abban, hogy talán úgy, mint két éve most is csak délutánra ér ide a csapadék. Reggel még derült, de hideg időre ébredtem. Hosszú cuccot vettem fel és bepakoltam a kormánytáskámba a széldzsekimet is. A rajtnál összefutottam Güsziológussal, aki bemutatta nekem a „félig” már ismerős Optikát. Két társam jött el erre a napra. Az Alföldi-kékről már ismert Pisti és a kerékpáros maratonok szinte állandó résztvevője, Roy.

Az első óra.
Pörgetős tempóban haladtunk a Karancs utca felé, hogy aztán bringával a vállunkon felmásszunk a Meszes-tetőre. Az egykori partizán emlékműnél idén már nem volt ellenőrző pont. A kálváriát elérve szerpentineztünk egyet, majd az átjátszó állomások mellet elhaladva megkezdtük a helyi bringás körökben csak „gerincútnak” nevezett szakasz teljesítését. Sorban értük utol a gyalogosokat, akik nagyon előzékenyek voltak. Az egyik emelkedőn egy hosszabb „vonat” elején Güsziológus vitte a tempót. Gyorsan be is mértem őket. 7,2 km/h-val nyomultak! Kercsegre egy rövid, de élvezetes száguldással értünk le. A pontőr már évek óta fenntartja magának ezt a helyet. Meg is jegyezte, hogy miért csak hárman vagyunk. Elbúcsúzva a ponttól elindult a nagy bicajtolás. Nagyon nem zavar ez az emelkedő, már megszoktam. Még mindíg cipelem inkább egy kicsit, mert összességében előny a bicaj. A Karancs-nyeregben aztán már nyeregbe is pattantunk és hamarosan elértük a környék névadó csúcsát. A ponon egy kisebb beszélgetést folytattunk az 1919-es eseményekről. Igen, itt komoly harcok folytak a csehek és a magyarok között. Elbúcsúzva a csúcstól következett egy elég meredek lejutás.

A második óra:
Társaimnak könnyebben ment a lejtmenet így előre engedtek, hogy majd úgy is utolérnek. Elég jól kiszámolták az előnyt, mert ötszáz méterrel a lejtő vége előtt fogtak meg. Ez a rész az utóbbi tíz évben jelentősen romlott. Az erózió itt kézzel fogható. Somoskőújfaluban nem éltünk a frissítési lehetőséggel, hanem tekertünk tovább a sárga sávon. Elérve a volt vasúti alagutat egy komoly, de rövid emelkedő ismét bringatolásra késztetett bennünket. Innen végig jól tekerhető az út egészen Salgó váráig. Közben azért akadt egy árnyékos helyen ragasztószerűen tapadó agyag is. A vár lépcsőjénél raktuk le a bicajokat, majd a többiek gyalogosan mentek feljebb. Én vigyáztam a gépekre. Közben kezdett felhősödni, de ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget.

A harmadik óra:
Úgy szoktam fogalmazni, ha a Salgói váron túl vagyunk, akkor már „csak” a kotai emelkedő lesz durva. Nos, ennek tükrében kezdtük meg lejtmenetünket a vár alatti bükkösben. Feltűnően hideg volt, így Eresztvénybe érve visszavettem magamra a hosszú felsőmet. A Petőfi-sétányon nagyon jól haladtunk és hipp-hopp már Somoskőn is voltunk. A vár felé egy jó kis aszfaltos kaptatót kellett még legyűrnünk és a Petőfi kunyhóban megkaptuk a következő pecsétünket. Közben időnként már egy-egy csepp esőt is éreztünk. Nem vártunk, hanem nyomultunk tovább. Legurultunk a faluközpontba és feltekertünk a Medves-fennsíkra. A Kőpark szélétől egy Párizs – Roubaix stílusú aszfaltos út vezet egészen Medves-pusztáig. Az egykori település nyomait leginkább a gyümölcsfákban lehet felismerni. A fennsíkon aztán már egyre jobban rákezdett az eső. Közben pár futót megelőzve elértük a következő ellenőrző állomást. Szegény pontőrök esernyővel a kezükben álldogáltak az egyre nagyobb esőben. Mindenki szerelvényt igazított. Pistivel ketten a széldzsekinket is felvettük aztán már tekertünk is tovább.

A negyedik óra:
Egy köves lejtmenetet követően többnyire vízszintes úton jutottunk el Rónabányáig. Az elhaladó autókból nagy szemekkel nézték az utasok a sárral borított ábrázatunkat. Innen a Szilvás-kő csúcsának megkerülésével Szilváskőpuszta utolsó házainál értük el az ellenőrző pontot. Az ezt követő szakasz szokott lenni a kedvencem. Szuperül lehet itt lejtőzni. Ám ilyen időben még nem jártam erre, így kíváncsian vártam a fejleményeket. Az út eleje agyagos, köves volt, aztán jöttek a letörések és lassan homokossá vált a talaj. Az eső jó hatással volt az utóbbira, de sajnos annyira nem, hogy teljesen megkösse. Bárnába érve mindenhol apró homokszemek smirgliződtek. Leginkább a bringát sajnáltam e miatt. A bárnai hágó állt még előttünk a szőröspusztai ellenőrző állomásig és már nagyon ott akartunk lenni, így pihenés nélkül ledaráltuk. Ekkorra már nagyon át voltunk ázva. A ponton aztán jókora frissítést csaptunk.

Az ötödik óra:
Az órámra pillantva megállapítottam, hogy nagyon jól állunk. Bár nem akartunk csúcsot menni, még arra is volt esély, hisz innen már csak tíz km. a cél. Felkerekedtünk tehát és elkezdtük menetelésünket a Kotára. A magánosítások és a külszíni fejtések miatt az egykoron még jól tekerhető út mára már a múlté. Többnyire kerítések mellett kellett húzni-vonni a gépet a vadcsapásokban. Bár a jelzések jól láthatók, turista nem nagyon járkál már erre. Egyszer csak kiértünk egy olyan helyre, ami a legutóbbi itt jártam óta is megváltozott. Itt volt az a pont, amikor el kellett válnunk a kerítésektől és egy szalagokkal erősített gyalogösvényen felkapaszkodnunk a régi kotai útra. Igen ám, de közben a bányaművelés már itt folyt. Az egykori ösvényből semmi sem maradt, de még az erdő is eltűnt. Helyette óriási meddőhányók meredeztek mindenfelé. Tanakodás után az egyik teherautó sofőrjétől megtudtuk, hogy itt bizony nem tudunk átjutni. Visszafordulni nem akartunk, így az egyik úton elindultunk. Az agyag rögtön a kerekekre tapadt és már tolni sem lehetett a gépeket csak vinni vállon. A súlyuk viszont közel volt a 20-25 kg-hoz. Sajnos az út, amin elindultunk megszűnt, így visszatértünk a kerítésekhez. Ekkor érkeztek meg Sétálósbácsiék. Mikor kezet akartam velük fogni, mereven elutasítottak. Nem értettem a dolgot, aztán én is jobban megnéztem a kezemet. Így már megértettem őket.

A hatodik óra:
Végül Sétálósék egy meredeken felfelé ívelő úton hagytak el bennünket. Mi is nekiláttunk ennek az útnak. Természetesen maradt a vállon cipelés. Nagy munka árán végül felértünk az erdőbe és az egyik fán megpillantottam a sárga sáv jelzést. Újult erővel kezdtünk el már az erdőben mászni tovább. Két alak tűnt fel a horizonton. Elkezdtünk kiabálni, hogy kik vagytok. Kiderült, hogy a szervezők voltak. Őket is meglepte a bánya terjeszkedése és gyorsan elkezdtek intézkedni, hogy az utánunk jövőknek könnyebb legyen. Sajnos minket már csak megnyugtatni tudtak, mert azt a több kiló sarat és a sok tévelygést már nem tudták meg nem történtté tenni. Feltoltuk a bringákat a Kotára. Pisti egy-két meglazult csavart meghúzott, majd elkezdtük a lejtőzést a Pécs-kő felé. Rengeteg sarat dobáltunk le magunkról. Próbáltam olyan pozitúrát felvenni, hogy legalább a fejem minél kevesebbet kapjon. Az utolsó emelkedőn már újra látszódtak sétálósék, de nem akartunk versenyezni velük. Még egy pecsét és már száguldottunk is le a sípályán. A frissen mosott konyha kőhöz hasonlított a vizes fű, így gyorsan beszedett mindenki egy-egy esést. Pistinek később is sikerült eltakarnia, ráadásul még egy defektet is összeszedett. Előre küldött a célba, hogy ő majd később csatlakozik. Már bent jártam a városban, amikor megelőztem sétálósékat. A célba érve láttam, hogy nagyon néznek, de tudtam hogy miért. Iszonyatosan néztem ki. Átvettem az elismeréseket és hazaindultam letakarítani a külső emlékeket.
Nagyon keményerőpróba volt és az időjárás valamint a bányaművelés miatt lelkileg is mindent bele kellett adni. Ennek ellenére jól ereztük magunkat és jövőre is készülünk. Ám a Kotára én addig, amíg nem lesz teljesen letisztázva a Bánya és az Erdészet viszonya egy másik úton fogok felmenni.
Adatok:
Táv: 53 km
Szint: 1860 m
Idő (tekert): 4.50’
Idő (teljes): 6.00’
Max. sebesség: 53,5 km/h

Sajnos a bringám amortizációja miatt a másnapi Andezit már nem jöhetett szóba. :(

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj