Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma150
Tegnap158
Ezen a héten737
Ebben a hónapban3384
Összes168561

Rendszer infó

  • IP címed: 35.173.48.224
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

5
látogató néz éppen

2019. augusztus 23. (péntek) 19:40

01.21. Sífutótúra (20km_900m_Sífutó túra_Börzsöny)

Encián emlékek

Előzmények:

Amikor 2004. decemberében Zeté-vel elmentem a Téli teljesítménytúrára, nem is gondoltam, hogy milyen szép mozgalomba kezdhetek bele. Nagyon igényesnek tartom az igazolófüzetet és még nagyobb ötletnek ezt a fajta megemlékezést. Külön színesíti a teljesítést az, hogy lehet válogatni a túrák között és egy bizonyos pontszám elérése után jár az elismerés. A pontszám most az Enciánok megalakulásának évszámát jelentette. Egyébként már a főiskolán is azok voltak a kedvenc tárgyaim, ahol pontszámokból jöttek össze a félévi osztályzatok. :)

A megalakulási túra (BT-1) után nagy „elánnal” vetettem bele magam az útvonalakba. Természetesen előnyt élveztek a börzsönyi utak szépségük mellett az anyósoméktól való könnyen megközelíthetőség miatt és a mátrai túrák, mert a lakhelyemhez vannak közel.

 

Így természetes, hogy valamennyi börzsönyi túrát megcsináltam (BT-1, BT-2, BT-3, BT-4, BT-5, BT-6), a kombinált KT-1-et és a két sítúrát (ST-1, ST-2) is bevállaltam, melyek szintén ebben a gyönyörű hegységben vezetnek. Azt hiszem, hogy az utolsó két téli túrámmal szerettem meg igazán a Börzsönyt és talán most már értem, hogy miért is kedvelik olyan nagyon sokan.

 

A Mátrában is voltam valamennyi túrán (MT-1, MT-2, MT-3, MT-4). Az egyik túrára télen, meló után mentem Pásztóról (lévén ott volt dolgom) és ebből lett az egyik legextrémebb utam. 50 cm-es hó, nyomok nem voltak, a zöld jelzés pedig csak ímmel-ámmal. Ágasváron a turistaház is zárva volt. Brrrrrr! Azért Mátraszentlászlóig elverekedtem magam.

 

A Pilisben csak a PT-3 túrára mentem el. Valahogy nem vágytam oda igazán. Ám a Szent László-hegy igazi kihívás volt. Nem is gondoltam volna, hogy a Pap-rétről még ennyit kell oda emelkedni.

 

A Gerecsében viszont mindhárom túrára elmentem (Gt-1, GT-2, GT-3). Külön öröm volt ebben a hegységben járnom, hiszen korábban csak egyetlen-egyszer jutottam el ide. Az is tíz éve volt, amikor az OKT ezen szakaszát teljesítettem. Fantasztikusak voltak a régi kék jelek a Gerecse oldalában és igazi meglepetés volt Pusztamarótot így megújulva látnom.

 

Fentieken kívül volt egy szabadon választott teljesítménytúrám (Bükk 900-as csúcsai), két menedékházam a Keleti-Alpokban, hét vándorgyűlés helyszín, két ágyalapítvány és hét múzeumi bélyegző.

 

Így jött össze az 1968 pont.  

 

Nem tudom, hogy a megalakulási túrán adott plusz bélyegző mennyit ér, de az is benne van a füzetemben.

 

 

Befejező túra (ST-1)

 

Azt szeretném az elején leszögezni, hogy nem vagyok egy ügyes sífutó. Maximum lelkes amatőr, aki egy klasszikus léccel próbálkozik túrázni a hegyekben. Bár közel tíz éve van ilyen felszerelésem, évente csak egyszer-kétszer jutottam el túrázni vele. Igazi, fektetett nyomos pályán pedig csak egy ízben jártam.

 

Már korábban eldöntöttem, hogy idén februárban ezzel a túrámmal szeretném zárni a mozgalmat. A jó hóviszonyok miatt azonban már januárra előrehoztam az időpontot. Bár mindkét sítúra fordított irányban van ismertetve, nekem az ellenkező irány kedvezett inkább. Lefelé nem tudtam volna lejönni a Dugóhúzóban Diósjenőre, ellenben az NHH-ról nagyszerűen lehet lesiklani Királyrétre.

 

Reggel a „piroskán” nagyon kevesen üldögéltünk. Amíg zötyögtünk figyeltem a hóesést és gyönyörködtem a tájban. 8.17-kor szálltam le Diósjenőn, közben a havazás elállt. Egyenlőre a túrabakancsomat magamon hagytam és a lécekkel a kezemben megindultam a Csehvár felé. Más túrázók nem jöttek ezzel a vonattal, így egyedül vágtam bele a havas hegyekbe. Már félúton voltam a Dugóhúzóban, mikor elkezdtek ritkulni felettem a felhők. Ez újabb erőt adva késztetett a minél hamarabbi feljutásra. Még a nyereg előtt kis fakorlátokkal találkoztam. (Lehet, hogy itt tereplépcsőket is kialakítanak majd?) Végre felértem a nyeregbe és felcsatolhattam. A túrabakancs ment a hátizsákba, a sícipő pedig a lábamra került. Balra megnéztem a „múltamat”, ugyanis a piros x jelzés - amerre a múlt évben mentem - elkanyarodott.

 

Pár perces lesiklás következett a Gál-rétre. Gyönyörű napsütés fogadott és szemben a távolban havas-zúzmarás hegycsúcsok. Annyira élveztem a réten való csúzsást, hogy először elindultam a volt Mázsaház felé. Mivel sokáig nem láttam jelzést visszatértem és láttam, hogy a zöld sáv, a Kemence-patakon átkelve megy felfelé. Az egyik fán azt állt, hogy Csóványos 1. 25’. Na mondom, ha ennyi idő alatt felérnék, akkor annak örülnék. Fél tíz volt ekkor.

 

Lecsatoltam és elkezdtem bandukolásomat a Cigányvár oldalában. Sajnos az út meredeksége ill. szélessége nem engedte meg azt, hogy a léceken maradjak. Néha vissza-visszanéztem és láttam, ahogyan a félelmetes sötét felhők elborítják az eget és besötétednek a Bárány-bérc csúcsai. Jó darabig voltak korábbi nyomok a hóban, bár az látszott, hogy azok egy hetesek lehetnek, ugyanis a hét közben esett friss hó mindenhol rájuk hullott. Valahol az Ételhordó út vége felé azonban a nyomok véget értek. Néztem, néztem és láttam, hogy aki(k) előtte erre járt(ak), innen visszafordult(ak). Aztán továbbhaladva egy régi, mély nyomot még fel lehetett fedezni. Még a kék négyzet megérkezése előtt lanyhult a terep, így ismét felcsatolhattam.

 

Időközben egyre erősebb lett a szélfúvás és az a korábbi egy nyom is teljesen eltűnt. A Hárombarát-nyeregtől aztán igazi szibériai idő következett. A széldzsekim is rögtön visszakerült, annak ellenére, hogy kellett dolgoznom felfelé rendesen. A hó mélységét csak saccolni tudtam, de a fák körvonalai mellett biztosan 50 cm felett lehetett. Nagyon örültem, hogy lécek vannak a lábamon és nem süllyedek el. A jelzések is pont követhetőek voltak, így nagy nehézségek árán ugyan, de egyre feljebb jutottam.

 

Gyönyörű fenyves után értem el a Nyír-réti kastély emléktábláját. Természetesen a rom nem látszódott ki a hóból. Érdekes, hogy a Börzsöny atlaszon ide jelzett rétből sem láttam itt semmit. Feljebb az Alsó Hinta-réten félelmetes állapotok uralkodtak. Iszonyatosan erős volt a szél és hordta rendesen a havat. Egy rövid meredek szakasz után kissé enyhült ismét az út, de már nagyon vártam a csúcsot.

 

Végre elértem azt a pontot, ahonnan a piros hsz. is a csúcs felé tart. Azt hittem, hogy a korábbiaknál félelmetesebb viszonyok már nem lehetnek. Itt azonban az eddigiek mellé 30 m-es látótávolság és az óriási bükkfák recsegése párosult. Hja, persze a meredekség is komolyabb lett. Szerpentinesen haladtam előre, mert tudtam, ha lecsatolok, akkor elsüllyedek. A fáktól kicsit tartottam. Tudom, hogy statisztikailag kicsi az esélye annak, hogy pont rám dőljön egy, de azért megnyugtatóbb volt kikerülni az igazán recsegők hatósugarából. Egyszer csak valami sötét, toronyszerű tűnt fel szemben előttem. Minden erőmet összeszedve felhajtottam és elértem a Csóványost. 11 óra volt ekkor. :)

 

Azt terveztem, hogy itt majd átöltözöm, de a körülményeket mérlegelve örültem egyáltalán, hogy egy kicsit pihenhetek. Teáztam és csokiztam, majd megkerestem a Béke emlékművet. Nagy körültekintéssel kerestem meg az OKT-t, majd lecsatolva elindultam lefelé. Szerencsére nyomok voltak, mert a jelzésekből nem sokat láttam. Egyszer csak egy túrázó tűnt fel velem szemben. Mikor közelebb jött, kiderült, hogy egy hölgyről van szó. Hoppá, le a kalappal!

 

A Korona-kőtől ismét sítalpakon mehettem. A Szabó-köveket próbáltam kissé alulról megkerülni, mert nem akartam lefordulni valamelyik hópárkányról, de ez sem volt jó ötlet. Oldalazva ugyanis az egyik lábam alatt megroppant a hó és derékig (!) elsüllyedtem benne. Percekig tartott, amíg le tudtam csatolni, majd kutyaúszásszerűen visszakerültem a jelzésre. Innen úgy döntöttem, hogy a Rakodóig már nem csatolok vissza, annyira meghúzódott a vádlim, hogy inkább sétáltam kicsit. Közben ismét kisütött a nap is.

 

Már éppen teáztam az NHH alatt, mikor jött a korábban látott hölgy. Beszélgettünk pár szót. Mondta, hogy itt lakik a házban, de a többiek lustálkodnak bent, neki pedig tetszett ez az idő és felment megérinteni a tornyot. J Jó utat kívántunk egymásnak ő elindult felfelé a kéken én pedig elkezdtem lefelé siklani. Előbb a piros x, majd a kék x-en haladtam.

Tetszett a tábla is: A legkönnyebb út a parkolóig!

Azért itt is összejött egy esés. Az egyik lécem ugyanis leoldott, de így legalább előre felkészülhettem a szükséges esési póz felvételére.

 

Magas-tax felett egy több fős sífutó egység jött velem szemben. Csodálkoztak, hogy én már lefelé megyek. Jókat derültünk pár dolgon, aztán lefotóztuk egymást. Innen a tavaly már bevált sípályát választottam. Igazán hangulatos keresztülsiklani rajta. Mivel a piros x nem volt rendesen letakarítva, maradtam a dózerúton és ezen siklottam lefelé. Azért az Inóci kőbánya után besikerült ismét egy esés. A hó ugyanis már nagyon olvadt és sok apró kő került a felszínére. Egy ilyen letapasztotta az egyik lábamat és huss, már a földön is voltam.

A Taxi-nyiladéktól aztán már nem kockáztattam és lecsatoltam. Felvéve a túrabakancsot egy jót sétálva érem le Királyrétre. Igazán jól éreztem magam!   

 

Emgergő-vel nem találkoztam, így biztosan a Téli tt-n volt. 

 

Mint korábban is írtam a Börzsöny végre megszólított és most már másképpen érzem magamat benne.

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj