Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma337
Tegnap242
Ezen a héten1144
Ebben a hónapban4999
Összes174970

Rendszer infó

  • IP címed: 35.171.146.16
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

5
látogató néz éppen

2019. szeptember 19. (csütörtök) 19:46

02.10. Batthyany emléktúra (25km_970m_Gyalogos teljesítménytúra_Visegrádi-hegység)

Batthyány Lajos emléktúra
 
Még a múlt év novemberében értesültem erről a túráról, amikor Nád Béla pecsétet osztott nekem a Pálóczki-réten. Tetszett az ötlet/alkalom és a színhely is. Már csak az kellett a dologhoz, hogy időben és egészségben is részt tudjak venni rajta.

 
A logisztikám a következő volt. Anyósoméktól kocsival Nagymaros-rév. Ott átkelés a 7.45-ös járattal. Tovább busszal 7.53-kor Visegrádról. Érkezés Dömösre és indulás a túrán 8.10-kor. A túra után a 13.35-ös komp elérése Visegrádon és autózás vissza anyósomékhoz.
 
7.15-kor már Nagymaroson sétálgattam és élveztem a napfelkelte fényeit.
Már a novemberi Kaán Károly túrán is csodálatos volt átélni itt a napfelkeltét. Most is volt mit fotózni.
Nem bántam meg azt sem, hogy indulás előtt még visszaszaladtam egy másik pulcsiért, mert itt bizony még kemény mínuszok voltak. Lassan elindult a komp a másik oldalról és hozott magával egy kamiont is. Az egyensúly kedvéért innen, Nagymarosról is vitt egy másikat vissza. Jó kis hangulata tud lenni a kompolásnak. A Duna közepén járhattunk már, amikor feltűnt a túlparton a sárga, csuklós busz. Meg is szólalt a hajókürt, jelezvén hogy bizony érkezünk és várjon meg bennünket. Alig kötött ki a komp már szedtem is a lábaimat, hogy felszálljak. Még ketten jöttek így velem és elindult a tömött busz.
 
Hamar Dömösre értünk és jól kilépve, igyekeztem a csoport elejére kerülni, hogy minél előbb rajtolhassak. Kívülről meglepett a rajt helyének (Szőke-forrás étterem) igényessége, de azért beóvakodtunk. Itt már vártak bennünket a jól ismert rendezők, köztük elnök úr is, sportoljunk topiktárs személyében. Mivel volt előnevezésem, így olcsón és gyorsan el is rajtoltam, a tervezett 8.10-es időponttal.
 
A piros jelzést már ismertem, ám elég régen jártam már rajta. Ám a piros háromszöget vártam igazán. Nagy kedvenceim a húzós emelkedők és bizony ezt még nem abszolváltam soha. A Szentfa-kápolna után rögtön be is kezdett egy közel 45 fokos, gyökeres meredéllyel. Mielőtt ennek nekiindultam volna, levettem magamról egy réteg ruhát, mert sejtettem, hogy itt már nem fogok fázni.
 
Aztán szépen adta a szintet az emelkedő és kezdtem közben sorban utolérni az embereket is. Volt egy-két pihentetőbb szakasz, de alapvetően nem engedett a szorításból ez a hegy. Több alkalommal is szerteszét kanyarodtak az ösvények, de meglátásom szerint mindig megérte a jelzéseken maradni. Nagyon vártam már a „Vadálló-köveket” is.
Nem is csalódtam bennünk. Folyamatosan igyekeztem a látnivalókat fotózni. Egy srácot megkérve még magamról is kértem egyet. Haladtam egyre feljebb, aztán megszűntek a sziklaformák és szemben, a hegytetőn valami laposat véltem felfedezni. Ha eddig szuper látványban volt részem, akkor itt ez a négyzetére emelkedett. Ezért a csodáért bizony bármikor megéri ide felmászni.
Dunakanyar
Gyönyörű napsütésben fürdött a Szent Mihály-hegy, kékségesen uralkodott a háttérben a Börzsöny, ezüstösen csillogott a Duna és ködlepel ült a Naszály alatt.
 
A csúcsérzés után azonban indulni kellett tovább. Visszavettem a rétegemet és megindultam lefelé. Nád Béla ezt a szakaszt nagyon rosszul jelzettnek írta, de a szalagok segítségével igen jól követhető volt. Közben ismét nyílt lelátás a Duna-kanyarra és a következő célpontra, Pilisszentlászlóra is. A Varga-lósznál kezdett el igen sárossá válná utunk, mely a rövid Tüskés-hegy mászás közepette szünetelt egy kicsit. Aztán jött az igazi dagonya, de ettől függetlenül közel sem lettem annyira sáros, mint a múlt héten a Cserhátban.
Néha hangokat véltem felfedezni mögöttem, de nem értek még utol ekkor sem.
 
Pilisszentlászlón már nagyon szép idő fogadott.


Némi időbe telt mire megleltem, hogy kitől is kaphatok pecsétet, de aztán rögtön belenyomták a füzetembe. A Honvéd utca végén élénken érdeklődtem a medve nagyságú kutya tulajdonosáról, de végül - két játszó gyereket kifaggatva a barátságos megközelítés mellett döntve - simán továbbjutottam.
 
Következett a novemberi Kaán Károly emléktúra egyik krémje, az Apátkúti-völgy, csak most lefelé. Utolértem pár rövidebb távost is, akik kedvesen elengedtek. A patakátkelések először nehéznek tűntek, de aztán rájöttem, hogy hipp-hopp és már a másik oldalon van az ember.

A kövek ugyanis egyáltalán nem voltak csúszósak. Lejjebb érve nem bírtam kihagyni a vízesést sem, pedig egyszerűbbnek tűnt az aszfaltút. Ekkor már nézegettem az órámat, mert esélyes volt még az egy órával korábbi komp is. Átgondolva a helyzetet azonban lemondtam róla, hiszen még a Viktorin emlékműhöz is szerettem volna egy kitérőt tenni és nem akartam fotózás nélküli futással zárni a túrámat.
 
A városba érve, lihegést hallottam mögülem, majd egy futó lépkedett tovább. Nagyon nézegette a leírást és figyelte a jobbra kanyart. A kálváriára érve azonban utolértem és elhagytam őt. A Viktorin emlékműhöz letérő útnál azért megálltam és szóltam neki, hogy ne utánam jöjjön, hanem egyenesen tovább. Húzós emelkedő ment fel az emlékműig, ami igazán megkapó látvány volt.

Ezt bizony megérte megnézni. Innen továbbmásztam a fellegvár felé és a lépcsősoron lejutva rátértem ismét az OKT jelzésre.
 
A hangulatos ösvény a parkoló előtt ért ki egy köves útra, ahonnan már látszott a közeli Nagy-Villám kilátó.

Sok futó jött velem szemben, míg végül én is megérkeztem az ellenőrző ponthoz. Mivel energiaitalt is osztottak, így felhajtottam a sajátom utolsó részét is és betárazva továbbindultam.
 
A kék kereszt jelzés nagyon szép útvonalon visz lefelé.
Időnként még fellelhetők az eredeti OKT jelzések is, de könnyedén követhető az út. Megörökítettem még a Salamon-tornyot is a bástyákkal és meghúzott léptekkel 12.50-re be is értem.
 
Ismét sportoljunk topiktárs fogadott és megkaptam tőle a díjazást is. A fél liter meleg tea nagyon jól esett és a kultúrált söröző megfelelő kényelmet nyújtott a kompig való lazításhoz. Nemsokára befutottak sétáLós bácsiék is. Még beszélgettünk kicsit és felmentünk a kompra. Ők még készültek a „Börzsönyi éjszakai” túrára, így jó utat kívánva nekik, beszálltam az autómba és negyed háromkor már a levest kanalaztam anyósoméknál.
 
Nagyon jó túra volt! Gratulálok a szervezőknek a munkához!

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj