Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma334
Tegnap242
Ezen a héten1141
Ebben a hónapban4996
Összes174967

Rendszer infó

  • IP címed: 35.171.146.16
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

7
látogató néz éppen

2019. szeptember 19. (csütörtök) 19:25

03.14-17. Alsó-ausztria (133km_2500m_MTB túra_Alpok)

HEGYMÁSZÁSOK ALSÓ-AUSZTRIÁBAN

A márciusi négy napos munkaszünetet sikerült családommal egyeztetnem és így együtt jutottunk ki Ausztriába. Szüleim síelésre készültek, feleségem pedig nézelődéssel kívánta eltölteni a kint lévő időt.


1. nap
Utunk első megállója Melken volt.
Kis település, óriási látnivalóval. Az itteni apátsági épület igazán impozáns megjelenésű, a renoválási munkálatok is (melyek még 1978-ban kezdődtek) mára befejeződtek, így teljes pompájában tekinthető meg Európa legnagyobb barokk épületegyüttese.
Átöltözés után északi irányba indultam el és hamarosan már a Duna feletti hídon kerekeztem.
A másik parton Grimsing irányába indultam el és hamarosan már jelezték is a környék csúcsát, a TV toronnyal ékesített Jauerling (960 m) magaslatot. Akik a hatvanas években foglalkoztak a „TV vadászattal” azoknak ismerősen csenghet ez a név, hiszen igazán nagy skalpnak számított az, ha valaki ezt a tornyot befogta.
A főút melletti kerékpárútról letérve máris egy 12%-os tábla üdvözölt. Elmondható azonban, hogy ezek a meredek szakaszok csak mutatóban jelentkeztek, mert többnyire 6-8%-os volt e meredekség.
Sőt, néha még kisebb lejtők is kerültek az útvonalba. A forgalom teljesen elhanyagolható volt és az út minősége is elkényeztetett. Félúton értem el Maria Laach települést, ami egy kicsike üdülőfalu. Innen már nem nagyon volt pihentető szakasz.
Feltűnt viszont a torony teteje, amit bíztatónak éreztem. Felfelé haladva érdekes volt megfigyelni, hogy a magasság növekedésével mennyire egyértelműen kerültek előtérbe a fenyvesek, míg végül már csak ezek a típusok sorakoztak az út mentén.
Egyszer csak a bal oldalamon a sípálya tűnt fel, melynek tetején az óriási adótorony terpeszkedett. Havat csak foltokban láttam, de az látszott, hogy használták ezen a télen is a pályát. Aki azt hiszi, hogy ezzel „készen vagyunk” az nagyon téved, mert még egy igen kemény nyolcszáz méter várt rám a toronyig.
Felérve aztán elégedetten nyújtóztam ki a bicajon és kicsit szétnéztem a tetőn.
Van egy viszonylag magas kilátóépület is, ami most zárva volt.
Visszafelé gurulva még a csúcsnál egy ránézésre hetven éves bringással találkoztam. Pár szót váltottunk egymással. Amikor elmondtam neki, hogy merre éjszakázunk, rögtön azt a hegyet említette, ahová egyébként is készültem. Képben volt az öreg!
Visszafelé nem kellett fogvicsorgatva a fékkarokba kapaszkodnom, de azért figyelmesen ereszkedtem.
Mivel a családom már időközben átment Ybbs-be, rákanyarodtam a Dunamenti kerékpárútra és egészen Pöchlarnig tekertem el rajta, ahol egy hídon átkeltem ismét a jobb oldalra.

Jellemző, hogy a hídra való feljutást egy nagyon igényes, szerpentines rámpa könnyítette meg amely rávezetett a hídon futó kerékpárútra.
Innen még egy-pár kisebb pukli leküzdésével értem el a már korábban megbeszélt találkahelyünket aztán pedig egy jó órás úttal megtaláltuk a szállásunkat Göstlingben.

2. nap
Bőséges reggeli után még pihiztem egy kicsit, aztán elindultam az óriási Hochkar Schutzhaus (1491 m) felé. Szüleim már egy órával előttem elrajtoltak a csúcson lévő sípályára, amelynek egyik érdekessége hogy a klímája a 2000-2500 méteres magasságban lévő pályákkal egyenrangú. Ennek is köszönhető, hogy itt akár még májusban is lehet síelni.
Viszonylag enyhe emelkedéssel mentem kifelé a faluból, majd rátértem a főútra. Szinte minden autó velem egy irányban közlekedett és tele voltak sílécekkel. Abszolút nem akartam megnyomni az elejét, így kényelmes tempóban pörgettem. Egyszer csak feltűnt a tábla, mely jelezte a helyet és óvatosan balra kanyarodtam én is.

A fizetőkapunál rengeteg autó várakozott, de nekem, mint bicajosnak – akárcsak más osztrák hágókon – nem kellett fizetnem a feljutásért.
Egy rövid szakasz még rétek között vezetett, aztán beértem a fák közé és megkezdtem sziszi-fuszi menetelésemet a csúcs felé.

A forgalom sajnos elég komoly volt, de nem bántam meg, hogy én a drótszamár mellett döntöttem. Az emelkedés rögtön nagyon kemény volt, amely utána csak nehezebb lett. Feljebb jutva már egyre több helyen láttam havat, míg egy idő után már összefüggő hótakaró fedett mindent.

Természetesen az út teljesen le volt takarítva. Egy sziklaleszakadáshoz érve szemben feltűnt az út, amint jó párszáz méterrel feljebb kanyargott a hegy szélét követve. Lenyűgöző ugyanakkor letaglózó is volt, hogy mi vár még rám.

 Elérve a szirteket már a legkönnyebb áttételekből válogattam, de tolásra nem kényszerültem. Aztán egyszer csak feltűntek a sípályák és ez új erőt töltött belém.

Fokozta elszántságomat, hogy elérve az alsó parkolót egy férfi elkezdett nekem drukkolni és tapsolni. Erre leváltottam pár fokozatot és erőből feltekertem a sífelvonókig.
Behajtottam a sípálya aljára és élveztem a szitut, hogy körülöttem síelők csúszkáltak, én pedig a „Ratra” mellé támasztott bicajommal sportolok.

Nem győztem betelni a látvánnyal és rengeteget fotóztam, mire rászántam magam az indulásra. Sajnos a szüleimet nem láttam, így el is indultam visszafelé. Nagyon jól jöttek lefelé a szélálló öltözetek, melyek megvédtek a lehűléstől.
Visszaérve a szállásra egy csodás kirándulást tettem a feleségemmel, melynek keretében bejártuk a kálváriát is.


3. nap
A már szokásosnak mondható fennséges reggeli után most északi irányba indultam. Az Ybbs folyó melett vezetett kerékpárúton haladtam a reggeli fagyban.
Igen meglepődtem ezen, hiszen az előző napon egy réteggel kevesebb ruha is elég volt, de most még a plusz egyet is keveselltem.

A napon azért már kellemesebb volt tekerni, de már vártam a hegyet. A Grubberg (725 m) egy kedves kis hágó, amire azért lehet szuszogni, mire felér az ember.

Útközben egy szép kanyonban és egy kisebb tavacskában is gyönyörködtem.

Aztán visszafelé bementem a Lunzersee-hez, amely egy csodálatos csónakázótó. Ez a túrám jó volt így levezetésnek.


Délután a családommal átmentünk Mariazellbe. Idén 850 éves a zarándokhely, ohol még Nagy Lajos magyar király építtette az első templomot. A jubileumra XVI. Benedek Pápa is el fog látogatni szeptember 8-án.

Nagyon jó kirándulás volt ez a pár nap! Köszönöm a családomnak a türelmet és a lehetőséget!

Kreicsi Gábor

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj