2017.02.04. 400. (18km 530 m gyalogos teljesítménytúra Budai-hegység)

 
400.
Nagyon kedvelem a teljesítménytúrákat. Erre már az első megismerkedésünkkor rádöbbentem és azóta is szívesen mozgok ilyen formán a természetben. 1993 tavasza volt akkor, amikor először találkoztam ezzel az eseménytípussal és fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent ez a kifejezés. Jellemző egyébként, hogy angol vagy éppen német nyelven sincs megfelelő fordítása és közel nem ilyen népszerű ez a fajta sportolás más országokban, mint nálunk. A lényege, hogy szervezett formában kell egy bizonyos útvonalat szintidőn belül teljesíteni. Jellemzően minden szintidőn belül beérő azonos díjazásban részesül, így itt a résztvevők nem egymással versengenek, hanem egymást segítve győzik le a nehézségeket. Akadnak ugyan olyan túrák is, ahol az útvonal kötetlen, de ezek jóval ritkább rendezések.
 
Szóval, azon a bizonyos első alkalmon a szakágak közül az MTB-t választva, a hazai, Karancs-Medves 35 teljesítménytúrába vágtam bele. Teljesen tapasztalatlanként, némi technikai problémával, de végül sikeresen teljesítettem. A konzekvenciákat levontam és innentől kezdve már rendszeresen vettem részt ilyen eseményeken. Soha sem vittem túlzásba, de hosszabb távon nem is álltam le velük. Amolyan folytonosságot, egyenletességet alkalmazva 25 év alatt értem el oda, hogy már túl vagyok a 400. teljesítménytúrámon is. A célom mindig is a szép környezetben való mozgás, a nehézségek legyőzése volt, társakkal vagy egyedül, de úgy érzem soha sem lőttem el magam fizikálisan a választott eseményt tekintve. A szakágak közül a gyaloglás, MTB, országút valamint sífutó kategóriákat próbáltam ki és néhány alkalommal ezek kombinációját is. Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy melyik volt a legnehezebb vagy éppen a legkönnyebb túrám, de vannak igen emlékezetesek is közöttük. Voltak, amelyeket nagy esőben, hidegben vagy éppen rekkenő hőségben teljesítettem. Ha feltétlenül ki kellene emelnem egyet, akkor a „Flúgos futam” lenne az, amikor 500 km-t kerékpároztam országúton, 24 óra alatt.
Ezen a februári hétvégén jött el a pillanat, hogy a 400. teljesítménytúrámra érkeztem. Igazán emelte az ünnep fényét, hogy jó barátom – Ábrahám Balázs – is velem tartott. A Kitaibel Pál emléktúra 18 km-es változatát választottuk. Mivel egyszeri megrendezésnek hirdették, így ez is egyedivé tette a teljesítést.
Zugligetben volt a rajt/cél. Már az elinduláskor láttuk, hogy a legnagyobb nehézség a turistautakra fagyott hó és jég lesz ezen a túrán. Balázs helyismeretével és az ösvények szélén (hóba lépkedve, ágakat fogva) való közlekedéssel jutottunk fel az Anna-rétre. Maga a rét egy komplett korcsolya pályának nézett ki, de hangulata volt így is.
 
Innen a János-hegy alatt elhaladva óvatoskodtunk le Budakeszi felső végére, a hágó alatti ellenőrző ponthoz. Üdvözöltem két hete is látott Páduai Szent Antal szobrát, majd elindultunk Adyliget felé. Ezen a részen még soha sem jártam, így felfokozott érdeklődéssel figyeltem a táj részleteit. Közben természetesen folyamatosan beszélgettünk Balázzsal, mert mindig volt miről.
 
Adyliget után következet a túra legmeredekebb emelkedője, fel a Fekete-fej csúcsára. Örömmel konstatáltam, hogy a tetőn egy Mária képet is elhelyezett valaki.
 
A Nagy-réttől nem messze haladtunk tovább, immáron visszafelé irányban.
 
Hamarosan következett egy újabb érdekes pont következett, a Tótasszony oltár. A néphagyomány a svábok által itt talált holt (tot) asszonyról beszél, vagyis a tót név a német toth (halott) szóból származik. Egy másik változat az 1820-as években féltékeny férje áldozatává vált tót asszonyról tesz említést. A harmadik egy gyermekének itt életet adó tót nőről eredezteti a terület és a kegyhely nevét.
 
Az igazolókód felírását követően elindultunk a Sváb-hegy felé, azt azonban a körséta útvonalán kerültük meg. Az útviszonyok itt voltak a legnehezebbek. Komoly gondolkodást is igényelt, hogy egyáltalán merre lehetséges a továbbhaladás.
 
 
Szépjuhásznétól már a könnyebb része következett a túrának és ekkor már az utak is komoly olvadásnak indultak, így a haladásunk is biztonságosabbá vált. A Tündér-sziklánál azért még nagyon óvatosak voltunk, de végül jó kedvűen értünk vissza Zugligetbe.
 
 
 
 
Hálás vagyok ezért a 25 évért és a 400 teljesítménytúráért! Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon mellettem volt és kisebb/nagyobb időt velem töltött, ezeken az eseményeken.
 
Írta: Kreicsi Gábor
Fotók: Ábrahám Balázs, Kreicsi Gábor