2017.02.11. Kiss Péter emléktúra 20 (20km_920km_gyalogos teljesítménytúra_Mátra)

Negyedik alkalommal utaztam el erre az eseményre, hogy ezzel is tisztelegjek Kiss Péter előtt. A szokásos logisztikát folytattam (korai indulás, gyors menettel) amiben most az is motivált, hogy az öcsémet családi ebéddel köszöntöttük otthon, így mindenképen időben szerettem volna visszaérni. Ehhez mérten már fél hétkor átvettem az Adrenalin Parkban az igazolófüzetemet és a kis házikóban vártam meg a hivatalos rajtot. Örültem, hogy most sem kellett kint dideregnem, mert a ruházatomat az intenzív gyalogláshoz állítottam össze.

 

Pontban hétkor kezdték el az indítást a lányok. Én mindjárt másodikként Gász Katától kaptam meg a pecsétet és viharzottam ki a szabadba. Egy pillantást vetettem a hosszú sorra és összezártam a ruházatomat. Közben az előttem induló hosszabban igazított szerelvényt, így a hírhedt lépcsősor aljáig én vezettem a mezőnyt.

 

Ügyesen kellett kerülgetni a jégfoltokat, mert ezen a magasságon a hó már nagyrészt leolvadt, de a letaposott részeken jéggé fagyott. Húsz percen belül már Mátrafüreden voltam és nekivágtam a Mátra egyik legmeghatározóbb emelkedőjének, a Csatorna-völgyben futó kék háromszögnek. A feltételes ellenőrző pont után az egész utat megfagyott vízfolyás borította, így mindenki a széleken araszolgatott. Feljebb érve már egyértelműen havas volt a terep. A patakátkeléstől kissé tartottam, de az eddigi évekhez képest, valahogy most volt a legkönnyebb.

 

 

Közben nézegettem, hogy feljebb gyönyörűen süt a nap, amit hamarosan én is átélhettem. Nagyszerű volt a hatalmas bükkfák között, egyre feljebb lépkedni.

 

 

Kékestetőt elérve begyűjtöttem az újabb pecsétet és frissítettem egyet. Visszafelé jövet pedig kitértem PÉTER emlékművéhez.

 

Innentől jött a magányos menet, amit abszolút nem bántam, mert így jobban el tudtam mélyedni a gondolataimban. A hóban csak pár nyom látszódott és én örömmel tapasztaltam, hogy alattam nem szakadt be. Hamar leértem Bálintékhoz, azaz Bálint éppen elment szalagozni, így vele csak később találkoztam. Jó volt vele kicsit beszélgetni. Tizenöt éve ismerjük egymást és volt egy-két közös túránk már, igaz nem mostanában.

 

 

Aztán jött a száguldós rész, ami levezetett Mátrafüredre. Nagyon örültem, hogy még olvadás előtt abszolválhattam ezt, mert látszódott a jéggé fagyott vastag sárréteg. Közben egy muflon csorda ügetett át előttem, majd pedig kutyaszánosokkal találkoztam.

 

 

Mátrafüreden a pontőr még javában osztotta a lefelé jövőknek a pecsétet, mire én mondtam neki, hogy nekem már visszafelé van rá szükségem. A cél előtt a lépcsősor persze engem is megfogott kicsit, de Hevér Gáborék bíztatásával gyorsan felértem. Végül 3.25’ alatt sikerült végigjárnom a kiírt 20-as távot.

 

 

Nagyszerű rendezés, nagyszerű élmények!

 

Kreicsi Gábor