2017.03.14-15. Zerge-hegy – Kamzík (25x) (147km_5070m_országúti túra_Kis-Kárpátok)

 Zerge-hegy – Kamzík (25x)

 

Minden évben igyekszem amolyan „gábor napi” túra keretében valamilyen sportolást beiktatni a márciusi napok idején. Idén – több okból kifolyólag – nem terveztem nagyobb utazást, ill. hosszabb időtöltést, így egy közeli „keresztapaságot” tűztem ki célomnak. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt jártam életemben először a Pozsony felett magasodó - TV toronnyal is ellátott – magaslaton. A „keresztapaság” szabályzata alapján a 25 mászást, egy hónapon belül kell megtenni. Kiszámoltam, hogy ezt két nap alatt meg tudom valósítani.

Logisztikában a vonatozás mellett döntöttem és nem terveztem Pozsonyban aludni. Ennek több oka is volt. A MÁV-Start Zrt-nél kapható 17,50 Euróért oda-vissza érvényes vonatjegy, ami még az 5 Eurós kerékpárjegy mellett is abszolút versenyképes egy pozsonyi szállás árával. Ráadásul így tényleg csak a zsebeimet kellett megpakolnom és semmilyen csomagot nem kellett magammal vinnem.

Mivel Göd volt a bázisom, így kora reggel nem jelentett gondot Vácott elérnem a Jeszenky János EC-t. A vonat nagyon kényelmes, csendes és tiszta volt. Igazán pihentető így utazni az embernek. Nem is beszélve az utazási időről, mert két órán belül Pozsonyba repített a szerelvény, ami kocsival elég necces lett volna, de biztosan jóval fárasztóbb és rizikósabb, nem is beszélve az áráról.

A nagyszerű vonatozást követően már negyed kilenckor kifelé indultam a városból. Magának a hegynek a szempontjából, a Főpályaudvar (Hlavná Stanica) nagyon jó helyen van, mert rögtön mellőle indulnak felfelé az utak a csúcsra. Egy pár percig még részem volt a reggeli csúcsforgalomban, de a Cesta na Kamzík utcára fordulva ezt teljesen magam mögött hagytam. Ez egy kis utcácska, ami 10-15%-os meredekséggel vezet fel a 300 méter magasan fekvő Koliba városrészbe, ahol a trolibuszok végállomása is található. Innen kanyarodtam rá a csúcsra vezető magasabb rendű útra mely már barátságosabb meredekséggel ért be az erdőbe. Érezhetően bent voltam a Kis-Kárpátok tájegységben. Itt már feltűnt a TV torony felsőbb része is. A csúcs (és a TV torony) felé vezető zsákút feljebb, egy kisebb fennsík (Kamzík lúka) előtt ágazik ki balra. Itt található egy szép – három nyelvű – emlékmű, mely az 1866-os Zerge-hegyi csatának állít emléket. Innen már csak két kanyar és az út felér a 439 méteres magasságba, ahol az 1975-ben épült TV torony áll.

Ez volt egy menet, de előzetesen mindenképpen úgy terveztem, hogy inkább az északi oldalon fogok többet bringázni, mert az teljesen le van zárva az autóforgalom elől. Ennek megfelelően megtekintettem ezt az oldalt is. A Kamzík lúka központot elhagyva, egy sorompó mögött vezetett tovább az aszfaltozott utacska. Meglepett az igen komoly meredeksége, ami csak abban a tekintetben volt bíztató, hogy az inkább az emelkedő első részére volt jellemző. Így hamarabb túl lehetett lenni rajta. Egyéb iránt tényleg nagyon nyugodt és szép rész volt ez az oldal, sok-sok esőbeállóval, turistaút keresztezésekkel. Az indulási pont itt az ülőlift völgyállomása volt, ami egyéb iránt éppen nem üzemelt. Ettől függetlenül – pedig hétköznap volt – nagyon sok kirándulóval találkoztam. Amikor az első diákcsoport jött velem szemben, arra gondoltam, hogy biztosan csak osztálykiránduláson vesznek részt. Aztán, amikor már a sokadikkal találkoztam, arra gondoltam, hogy az itteni iskolákban akár ez egy fix program is lehet. Ebben erősített meg az is, hogy másnap hasonló időben (9-12 között) is ugyanezt tapasztaltam.

Nos, szépen haladtam a mászásokkal és ahogyan egyre jobban kitapasztaltam az úthibákat, a lejtmeneteim is egyre gyorsabbak lettek. Minden ötödik teljesítést ismét a déli oldalra időzítettem. Ekkor figyeltem fel egy teljesen magyar nyelvű emlékműre, mely a világháborús hősöknek állít emléket.

Az időjárás végül is kedvező volt, hiszen csapadékot nem tapasztaltam és a tartósan hűvös időnek köszönhetően nem kellett a ruháimtól megszabadulnom, hiszen akkor csak útban lettek volna. Így csupán csak a széldzsekit vettem le ill. fel, ahogyan éppen másztam vagy lejtőztem.

Az első napot végül több mint 3000 méter szintemelkedéssel és 15 teljesítéssel zártam. A záró lejtmenetben megcsodáltam a város látképét és megdöbbentem annak nagyságán. (Közel 500 000-en lakják!) A Danubius EC időben érkezett és ismételten nagyon jól utazhattam.

A második napon a már előzőleg begyakorolt forgatókönyvet követtem. Annyi változott csupán, hogy már „csak” 10 mászást kellett teljesítenem és egyel hamarabbi vonattal, a Slovan EC-vel jöttem haza.

 

Nagyon jó volt kerékpározni a Kis-Kárpátokban és jó élmény volt a vonatozás is.

Kreicsi Gábor