Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma14
Tegnap81
Ezen a héten14
Ebben a hónapban1862
Összes139250

Rendszer infó

  • IP címed: 54.144.82.216
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. november 19. (hétfő) 03:36

2018.06.07-10. Galícia (MTB túra 81km 1575 m szint)

Galícia

Heiko barátommal már 2013-ban megbeszéltük, hogy a legközelebbi, közös túránk valahová a régi Szovjetunió területére fog vezetni. Mivel idén a BIG mozgalomban a vitatott státuszú krími emelkedők helyett a Kárpátok vonulatából került kiválasztásra két másik, Heiko rögtön meglátta a lehetőséget ezek teljesítésére. Rám bízta a szervezést, amit még ez év elején el is kezdtem. Végül hat fős lett az utazókeret. Heiko Németországból, Kevin Angliából, Ali, Gyuri, Robi és én pedig itthonról mentünk.

Bővebben: 2018.06.07-10. Galícia (MTB túra 81km 1575 m szint)

2018.03.12-16. Balkán 2018 (országúti túra_177km_4500_m_szint)

BALKÁN 2018.

Gábor nap környéken már évek óta szervezek valamilyen kerékpározást. Ez van, hogy egyéni, de időnként másokat is bevonok a „névnapozásba”. Az idei évre régi jó barátomnak – „druszámnak” - Vincze Gábornak is kedveskedni igyekeztem és mindenképpen az volt a célom, hogy olyan kerékpározást szervezzek, ami tengerpartot is érint és persze ő is el tudjon jönni. Végül több verzió közül a „Balkán 2018” elnevezésű program lett a befutó. Mivel váratlanul megkaptuk az egyesületi buszt is, így néhány helyet még ki tudtam osztani a szakági tagoknak. Végül hatosban utaztunk ki a fenti elnevezésű túrára.

1. nap

A csapatbusz Gödön vett fel, reggel öt órakor és jó kedvűen utaztunk Horvátország felé. Az átkelés gyorsan ment és meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyi hó van a környéken. Ehhez képest furcsa, de ugyanakkor megnyugtató volt látni, hogy a Mali Alan hágó után egy teljesen más környezetbe értünk.

Sütött a nap, mögöttünk maradtak a felhők és érezhető volt a levegőben a tenger illata. Egy elég merész vonalvezetésű úton értük el Kastelát, aznapi szállásunkat. Maga a hotel, teljesen a tengerparton volt olyannyira, hogy az ágyban fekve is simán tudtam a közelségében gyönyörködni.

Persze ez a kikapcsolódás elsősorban nem a fekvésről szólt, így a kerékpárok összerakása után nekiláttunk a Malačka emelkedőjének. A településről könnyedén kijutottunk és hamarosan meg is kezdtük a szerpentinezést. Minél feljebb értünk, annál jobban ráláttunk a csodálatos öbölre.

A hágó tetején egy nagyon szép emlékművet állítottak a délszláv háború itteni áldozatinak emlékére. A műútról nyílóan, egy igen meredek emelkedő mentén vannak a síremlékek, melyet egy hatalmas kőkereszt zár le.

Az emelkedő nevéhez hűen a plüss malacok is szerepeltek a képeken. A lejtmenet után még sötétedésig sétáltunk a parton és élveztük az esti fényeket.

 

2. nap

Kisebb-nagyobb esőben utaztunk végig az Adria-tenger partján egészen Dubrovnikig. Közben egy rövid szakaszon – Neumnál - már beléptünk Bosznia-Hercegovinába, de ekkor ismételten meglátogattuk ezt az országot, ugyanis így volt közelebb aznapi célunk, a Montenegróban lévő Ostrog épület együttese volt. Mire megérkeztünk az eső is elállt, sőt még a nap is kisütött egy-egy időre, így jó kedvűen vágtunk neki a hegynek. Már az indulásunktól látszódott a sziklába vájt kolostor épülete, ahogyan ott fehérlett a távolban.

Hamar elkezdődött a szerpentinezés, de igazán meredekebb csak a felsőbb részen vált. Közben többször is ráláttunk az egyre közelebb lévő épületre.

Előbb az alsó kolostort mellőzve, majd a parkolók mellett elhaladva fel is értünk a felső kolostorhoz. Csodálatos kisugárzása volt a helynek.

Ráláttunk a bjelopavlici-alföldre és a Zeta-folyóra is. Az ostrogi kolostor nem csak egy ortodox szentély, hanem búcsújáró hely is. Azt mondják, hogy Jézus sírja és a Szent Athos hegy után az ostrogi kolostor a harmadik leglátogatottabb szentély a világon. A kolostort 1655-ben alapította Vasilje püspök, miután a török hódítás miatt el kellett hagynia a lakhelyét, Tvrdos kolostorát Hercegovinában. A püspök itt a kolostorban halt meg 1671-ben. Hét évvel később avatták szentté és csodatevővé. A helyen, ahol meghalt, a sziklából egy szőlő sarjadt, ezért azt mondják, hogy az itt termett szőlő gyógyítja a meddőséget. A felső kolostor két kis barlangban épült templomból áll, az egyik Szűz Máriáról, a másik a Szent Keresztről kapta a nevét. Itt nyugszanak a kolostor építtetőjének, Szent Vasilijnak a földi maradványai. Séta és fényképezés után továbbindultunk és megérkeztünk Albániába. A szállásunk egy nagyon szép hotelben volt, ahol igazán kedvesen fogadtak bennünket.

 

 

3. nap

Pazar reggelit kaptunk a szállásadóinktól, majd pedig nekiláttunk, hogy átkeljünk Shkodra városán. Ugyanis a célunk a Buna-folyó partja fölé tornyosuló Rožafá vára volt.  Már útközben érdekes megfigyelésekben volt részünk.   Az önkormányzati utak egy része ugyanis aszfalt nélküli kialakítású, hatalmas gödrökkel, tócsákkal volt tarkítva, de ahol volt aszfalt, az bizony jó minőségű volt.

Bizonyos helyeken kerékpárút is futott. Az autósok elég lazán közlekedtek, de semmiféle atrocitás nem ért minket és nem is láttunk semmi ilyen jellegűt. Magát a várat együtt másztuk meg, míg azonban a többiek nekiláttak a nézelődésnek, mi addig Alival belefogtunk az „ironbigbe” és egymás után huszonötször mentünk fel a kapuig.

Szeretem nagyon ezt a fajta kihívást. Az útvonal és környékének egyre apróbb rezdüléseit lehet így észrevenni és az adott hely, ország szokásaiba is jobban belelát az ember. Időnként akadtak kaotikus állapotok a parkolások területén, de mi a bringáinkkal könnyedén kikerültük a forgalmi akadályokat. Délben a Müezzin hangja hívott imára. Amikor befejeztük a mászásainkat bementünk a vár területére, ami hatalmas volt.

A XIV. századi épületekből csak romok maradtak, de így is lenyűgöző volt a látvány. Nem is beszélve a kilátásról. Az is látszódott, hogy a csapadékos időjárás miatt a folyó környéke jócskán víz alatt volt.

A nézelődés után még lefürödtünk és frissítettünk a szálláson, majd pedig megkezdtük hosszú utazásunkat Montenegró északi végébe.

Útközben megcsodáltuk a Crkvina hágóját és már sötét volt, amikor feltűntek Pljelvlja erőművének tornyai. A város szélén aztán megleltük a kényelmes szállásunkat.

 

4. nap

Tekerés tekintetében a leghosszabb nap következett. Először a Metaljka hágójának vágtunk neki, ami közel 40 km-es kacskaringózást jelentett a bosnyák határig.

A táj gyönyörű volt és az elenyésző forgalom miatt szinte végig egymás mellett, beszélgetve tudtunk tekerni. Érdekes, hogy település útközben szinte nem is volt. A házak elszórtan, magányosan, a gazdasági épületekkel együtt álltak. A völgy egyetlen temploma is magányosan állt az egyik domboldalon.

Néhány emberrel találkoztunk csak útközben, de azok mind nagyon barátságosak voltak. Néhány lejtő is keveredett a hosszú emelkedőbe, de nem volt vészes az így adódott szintvesztés. Az időjárás továbbra is kedvező volt, bár feljebb érve már egyre több helyen tűnt fel a hó. Sőt, olyan is akadt, hogy bizonyos kanyarok még le voltak fagyva. Aztán egyszer csak feltűnt a kis határátkelő és ezzel elértük utunk célját.

Frissítettünk, majd pedig két csoportban mentünk vissza az buszunkhoz. Indulás után elég hamar elértük a szerb határt, majd pedig már Szerbiában haladtunk a következő kiválasztott hegyünk lábáig. Meglepően nyugodtan és higgadtan közlekedtek a szerb gépjárművek, szinte nem is találkoztunk gyorshajtóval. Következett a Vincina Voda hágója.

Mivel az már látszott, hogy a kinézett hegyről csak sötétben tudnánk lejönni, ezért a hegymenet indításakor egyikünk a buszt felvitte a csúcs közelébe majd visszalejtőzött hozzánk. Így „csak” felfelé, kisebb sebességgel adódott az a szituáció, hogy besötétedett. Kanyar-kanyart követett, miközben jókat beszélgettünk.

A hőmérséklet elég hirtelen csökkent le. Induláskor még nagyon melegem volt, de a csúcs felé közeledve már örültem, hogy ennyi ruha volt rajtam. Egy hirtelen előkerülő üzemanyag töltőállomás után jött a megállás és a visszavonulás már a busszal.

A szállásunk itt is egy igen igényes szállodában volt, ahol kényelmesen ki tudtuk magunkat pihenni.

 

5. nap

Erre a napra már „csak” a hazautazásunk maradt. Ez elég kellemesen telt, bár Újvidéktől már végig esőben történt.

 

Nagyon jól sikerült a kirándulásunk a Balkánon! Semmiféle atrocitás nem ért bennünket és végig biztonságban is érezhettük magunkat. Az árak is nagyon alacsonyak ezen a vidéken, ebben az évszakban, így ajánlom mások figyelmébe is.

 

Írta: Kreicsi Gábor

Fotók: Kreicsi Gábor

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj