Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma15
Tegnap81
Ezen a héten15
Ebben a hónapban1863
Összes139251

Rendszer infó

  • IP címed: 54.144.82.216
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

4
látogató néz éppen

2018. november 19. (hétfő) 03:52

2018.06.07-10. Galícia (MTB túra 81km 1575 m szint)

Galícia

Heiko barátommal már 2013-ban megbeszéltük, hogy a legközelebbi, közös túránk valahová a régi Szovjetunió területére fog vezetni. Mivel idén a BIG mozgalomban a vitatott státuszú krími emelkedők helyett a Kárpátok vonulatából került kiválasztásra két másik, Heiko rögtön meglátta a lehetőséget ezek teljesítésére. Rám bízta a szervezést, amit még ez év elején el is kezdtem. Végül hat fős lett az utazókeret. Heiko Németországból, Kevin Angliából, Ali, Gyuri, Robi és én pedig itthonról mentünk.

 

1. nap

A csapatbuszt megpakoltuk a kerékpárokkal (a külföldieknek is mi biztosítottuk azokat) és én elindultam Heikoért a Liszt Ferenc repülőtérre. Kicsit késett a gépe, de ez nem zavart, mert nem volt hová sietnem. Ráadásul kicsit tudtam gyönyörködni a gépek fel- és leszállásában. Majdnem öt év után találkoztunk ismételten, de mivel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot e-mail-en, így olyan volt, mintha nem régen váltunk volna el. Együtt elmentünk a szállásunkra, ahol várt ránk egy közös vacsora és némi szerelés a barátomtól neki kölcsön adott kerékpáron.

 

2. nap

A dugók megúszása miatt kora reggel indultunk el Pécs felé. Igen, nem kell meglepődni a teljesen ellenkező irányon, ugyanis neki a Misina-tető még hiányzott Magyarországról és szerette volna megmászni azt. Kényelmes és gyors utazást követően, már fél kilenckor sikerült is bringára pattannunk Pécsett. Mivel én a főiskolás éveimet itt töltöttem, ezért mondhatom azt, hogy elég jól ismerem a várost. Azóta is, amikor csak tehetem, visszalátogatok ide. Ehhez mérten abszolút tisztában voltam a tekintetben, hogy merre a legszebb és viszonylag forgalommentes a csúcs megközelítése. A Hunyadi utca meredeksége meglepte őt, de megnyugtattam, hogy a Mecsek-kapu után már lazább, szerpentinesebb az út. A kilátó is nagyon tetszett neki, ill. megmutattam még a Mecsek oldalában lévő Da Vinci magánklinikát is. (Heiko foglalkozása aneszteziológus.)

IMG_8706

Könnyen felértünk a csúcsra.

IMG_8705

Engem egyébként is nagyon pörgetett az élmény, hogy ismét Pécsett lehetek. A közös fotók után még bementünk a Széchenyi-térre.

IMG_8713

Nagyon tetszett a nyári hangulata a helynek! A rövid, de aktív pécsi látogatás után ismételten a Liszt Ferenc repülőtérre tartottam, ahol Kevin volt a következő felveendő utas. Immáron hárman utaztunk tovább, de hamarosan Ali is csatlakozott, aki át is vette tőlem a vezetést. Rám is fért már egy kis pihenés. Vásárosnamény volt aznapi célunk, ahol a Kovács panzióban szálltunk meg. A kényelmes szobánk elfoglalása után lementünk az étterembe, ahol egy nagyszerű vacsorát tudtunk elkölteni. Közben sokat beszélgettünk Heiko 2020-ra tervezett tervéről. Akkor lesz 35 éves a BIG mozgalom és erre az alkalomra azt tűzte ki, hogy a 35 brit szigeti BIG emelkedőt látogatná meg a Társaság, folyamatos bringázással.

IMG_8716

 

3. nap

A korábbra kért reggelit 6.30-kor megkaptuk és közben megérkezett Gyuri és Robi is. Reggel hét órakor sikerült is elindulnunk és hamarosan már a beregsurányi határátkelőnél jelentkeztünk be. Korábban egyszer (2011-ben) jártam Ukrajnában és akkor is ezt a határállomást választottam, ami egy órás átkeléssel járt. Ez most egy kicsit rövidebbre sikerült, így meg is kezdhettük hosszú menetelésünket a csúcsok irányába. Előbb azonban teletankoltuk az autót, amely jó 80 forinttal, olcsóbb üzemanyaggal történt meg. Az ukrán útviszonyok hamar felébresztették az embereket a tekintetben, hogy nem egy rövid utazásra lehet számítani. Nem véletlenül kalkuláltam hat órát a közel 300 kilométerre. Útközben sajnos egyre nagyobb szegénységet kellett tapasztalnunk az utak mellett. Változatosságnak jól jött Európa geometriai középpontjának emlékműve, ill. a Tisza követése.

IMG_8718

Ismételten gyönyörködhettem a kis függő hidakban, amelyeken a túl oldali emberek járnak át a falu, utcával ellátott részeibe. Az idő begorombult és az utak is, ha lehet, még rosszabbak lettek, de végül csak sikerült megérkeznünk Putylába. A szállásról nem rendelkeztem pontos címmel, de térképen nagyjából be tudtam lőni, így oda is kormányoztam az autót. Azonban nem látszódott még mindig tisztán, hogy ott vagyunk-e, mert a házak egy része bőven a kerítés után volt, az erdő alatt. Ekkor kiszálltam kérdezősködni és sikerült is az egyébként angolul is beszélő Dimitrit megtalálnom. Sok dolgot kellett hirtelen elintéznünk.

IMG_8753

IMG_8754

Szállás elfoglalása, némi táplálkozás a kerékpározás előtt, és ami külön nehezített a helyzetet, a busz jobb hátsója defektes lett. Dimitrivel azonban nagyon hatékonyan lehetett kommunikálni. Néhány telefon után már kapott egy címet és így Alival együtt, hármasban mentünk a szerelőhöz. Két, igen fiatal srác fogadott bennünket a műhelyben, ahol (munkaidő után) gyorsan neki is láttak a munkának. Közben Dimitrivel jól elbeszélgettem. Kiderült, hogy angol nyelvtanár és kiegészítésként csinálja ezt a turizmust. Közben a srácok elkészültek. Egy hegyes tárgy okozta a defektet, tehát nem a felni volt sérült. Az átszámolva 1000 forintos (!) munkadíj után visszamentünk a szállásra és végre mehettünk bringázni.

IMG_8722

Eleinte a településeket kerülgetve, egy völgyben haladtunk a román határ felé. Mondjuk itt a település szó úgy értendő, hogy időnként van egy-egy ház és a fő út is sokszor csak kavicsos.

IMG_8726

Az előre megtervezett kereszteződésnél balra bekanyarodtunk a hegyek közé és kisebb-nagyobb legelők érintésével haladtunk egyre feljebb. Innentől már kavics is alig-alig volt az úton, de ettől még mindig egy hivatalos település fő utcáján mentünk.

IMG_8727

IMG_8728

A kilátás, a környezet csodálatos volt! Az út egyre meredekebb lett, de nagyon élveztem, hogy végig a nyeregben tudok maradni.

IMG_8732

Egy kerítés után értük el a magát a híres Shurdyn-hágót, amely végig köves volt.

IMG_8736

IMG_8737

IMG_8739

A meredekség szelídebb lett és a táj – ha lehet – még jobban kibontakozott. Alival végig beszélgetve értük el a fenyvesekkel vadregényes hágó tetejét, ahol a helynek megfelelő díszítéssel ellátott emlékmű állt.

IMG_8743

A visszaút gyönyörű naplementével ajándékozott meg.

IMG_8747

IMG_8748

IMG_8750

IMG_8752

A marhapásztorok egyesével hajtották haza állataikat és kedvesen köszöntek vissza nekünk. (Az út előtt mindenkit megtanítottam az alapvető ukrán szavakra.) Érdekes látvány volt a pásztor egyik kezében a hajtópálcával, míg a másikkal, a mobiltelefonnal. Több száz év kultúrája egyszerre. A szálláson – Dimitri hatékony segítségével - még egy kicsit szereltük a busz dobogóját, aztán álomba szenderültünk.

 

4. nap

Hajnalban arra ébredtem, hogy különböző állatok rohangálnak a ház körül, d egyáltalán nem féltem. Még a reggeli előtt összepakoltunk és menetkésszé varázsoltuk a buszt. Dimitri két ütemben szolgálta fel a reggeliket, közben sűrűn kért elnézést azért, hogy nem elég jó házigazda. Kézzel írt névjegyeket is osztott ki nekünk, majd pedig megköszönve a sok segítséget, elköszöntünk tőle. Ismét egy hosszú és kalandos utazást várt ránk. Volt, hogy hihetetlen gödrös utakon, egy patak partján kellett araszolgatnunk, de ahogyan egyre északabbra értünk, úgy lettek az utak is egyre jobbak. Az annak idején a moszkvai olimpiára elkészült, új nyomvonalú Kijev – Munkács utat elérve pedig már szinte hazai útviszonyoknak örvendhettünk. Kozova volt a következő hegymászásunk kiindulópontja és Tiszovec, egy sí központ volt a célunk.

IMG_8756

Az út minősége rendkívül jónak volt mondható és egy hosszabb völgyi szakaszt követően hirtelen átváltott 10-15%-os meredekségű mászásba.

IMG_8763

IMG_8766

IMG_8767

IMG_8771

A Társaságunk itt szétszakadt, ami sajnos kicsit félreérthető szituációt eredményezett. A sí központba, egy síugrósánc érintésével, Alival és Gyurival értem be.

IMG_8773

IMG_8775

Megvártuk még Heikót és együtt indultunk el a csúcs felé. Robi valahol előttünk járt, Kevin pedig mögöttünk, de tudta az irányt. A biatlon lőtér mellett egy váratlan defekt állított meg.

IMG_8777

A többiek továbbmentek, én pedig megálltam szerelni. Mire végeztem, megláttam az út végén Kevint. Sajnos már annyira fáradt volt, hogy tolta a bringát. Bíztattam őt, majd pedig együtt mentünk fel az aszfaltos út tetejéig. Ali és Gyuri vártak ott meg. Heiko állítólag továbbment keresgélni, mert valahol máshol sejtette a csúcsot. Mi elkészítettük a csúcsképet és lassan elindultunk visszafelé.

IMG_8778

Közben próbáltuk Robit is elérni, mivel nem tudtuk, hogy hol is járhat, azonban nem vette fel a telefont. A központban még Heiko utolért bennünket és elmondta, hogy látta Robit és mondta neki, hogy hol vagyunk. Ismét próbáltuk felhívni, de nem jött válasz. Így együtt visszamentünk abban a reményben, hogy talán a kocsinál találkozunk. Így is lett és kiderült, hogy ő is a Heiko által megtalált magaslaton volt, csak másfelé jött onnan vissza, így kerülhettük el egymást. Ezek után még egy utazás várt ránk Vásárosnaményig, azonban előtte egy jó, másfél órás határátkelést is le kellett bonyolítanunk. Heikonak tetszett, hogy ilyen alaposan védik az Európai Unió határait, nem zavarta őt a hosszas várakozás. A már megismert szállásra érve, boldogan dőltünk be az ágyainkba.

 

5. nap

A reggeli már „normál” időben történt. Utána Heikoval és Kevinnel elmentem még hálaadó szentmisére (volt miért) amelyen megemlékeztünk régi barátunkról, Jürgen Reckhausról is, aki még a 2013-as utunk egyik tervezője is volt. Utána hamar felértünk a Liszt Ferenc repülőtérre. Heikoék nagyon hálásak voltak nekünk az útért! Búcsúzás után délutánra mi is hazaértünk.

 

A kirándulás nagyon feldobott. Igen változatos volt és sikerült jól kezelnem a „68 órás angol nyelvtanfolyamot” is. A nagy szegénységet látva pedig ismét megbizonyosodhattam arról (amit természetesen eddig is tudtam), hogy nagyon szerencsés életem van.

 

Írta: Kreicsi Gábor

Fotók: Kreicsi Gábor

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj