Bejelentkező űrlap

Köszönöm, hogy itt vagy

Látogatottság

ma63
Tegnap120
Ezen a héten183
Ebben a hónapban3169
Összes163785

Rendszer infó

  • IP címed: 54.172.234.236
  • Böngésződ: unknown
  • Verzió: unknown
  • Operációs rendszered: unknown

6
látogató néz éppen

2019. július 23. (kedd) 09:23

10.08. Less Nándor emléktúra (35km_1200m_Gyalogos teljesítménytúra_Bükk)

Less Nándor 35

Eljött ez a pillanat is, hogy eljuthattam eme sokat dicsért ttúrára. Előzményként annyit, hogy már sokszor tervbe volt véve, de másképpen alakultak a programjaim.
Miután a hét folyamán sorra lemondták kerékpáros társaim (nem kerékpárral készültünk) az indulásukat, egyedül terveztem az indulásomat. Úgy döntöttem, hogy nem is húzom fel az órát, mert másfél óra alatt úgy is odaérek és én bizony hétvégéken is 6 körül kelek.

Sajnos a feleségem gyomra nagyon elkezdett fájni hajnalban, így egy idő után már egyikünk sem aludt. Ekkor (3.40) döntöttem el, hogy felkelek. Kényelmesen megreggeliztem és elrobogtam Cserépfaluba. A Salgótarján – Eger közötti út állapota enyhén lepett meg. Azt hittem, hogy a kátyúzás már régen véget ért, de itt még el sem kezdődött. Nem tudom, hogy van-e még az országban ilyen hányatott kapcsolatú három megye, mint ebben az Észak-Magyarországi Régióban, de nem hiszem. Ugye közvetlen vonatjáratok nincsenek – mivel vasút sincs – a közúti kapcsolatok pedig… Ez a három megyeszékhely így nagyon messze van egymástól. Na mindegy, ebbe nem akarok belemenni.
A hangulatom jó volt (találtam egy régi Depeche Mode kazit)és sikeresen megérkeztem 5.45-re a rajthoz. Mivel még soha nem indultam ezen a ttúrán, nem is tudtam, hogy hol van a rajt. Amikor már sok autót láttam az útszélén, akkor leraktam én is az enyémet, de egy benti szerviz útra. Az egyik udvarból többen is kijöttek, mire benéztem. Ekkor láttam, hogy a kocsmából siettek kifelé. Ezek után megleltem a sulit. Több ismerőssel is találkoztam (Megyeri Laci, Kelemen Laci, Sápi Endre), de ekkor rám köszönt Sétálós bácsi. Nagyon megörültem a személyének és meg is, egyeztünk abban, hogy ha 6-kor el tudok rajtolni, akkor Ódorvárig nyomhatjuk együtt.
Ez sikerült is és elsőkként robbantunk ki a hajnali sötétségbe. Én nyugodtan mentem Sétálós mellett, gondolván, hogy vagy századszor indul itt. Ekkor derült ki, hogy ő is elsőbálozó. Azért az utcai lámpák fényénél sikerült pár információt elolvasnia a lapról és a helyes úton hagytuk el a falut. Ekkor ért be bennünket egy sóstói (nyíregyházi) srác, akivel a végéig kerülgettük egymást. A szőlőktől gyönyörű, napfelkeltés fotókat készítettünk, majd Cserépváralja után felnyomultunk a Mangó-tetőre. Hű, de szeretem az ilyen emelkedőket. A Kaptár-kő nagyon tetszett, ekkor már hajnali szürkület volt. A pontőrök elégedetten nyugtázták, hogy mi bizony biztosan sokszoros teljesítők vagyunk. Közöltük azonban, hogy tévednek, de köszöntük a dicséretet.
Innen egy talpig fehérbe öltözött, borsodnádasdi srác is mellénk csapódott. Sétálós lökte a 7-es menetátlagot, mi pedig igyekeztünk utána.

Van igazság abban, amit Sütő Laci írt a gyorsaság-kontra megfigyelésről. Sokszor álltam meg fotózni és bizony rengeteg látnivalót sikerült így is lekapnom.
A szurdokban még nem fotóztam, hisz a fény még nem volt elég, de az előtte lévő réten a virágokról is sikerült egy harmatos képet csinálnom. Dobi-réten Sétálós mindenfelé egykori szálláshelyét kereste, ahol egy éjszakát töltött, de a magasles csak nem akart előkerülni. Itt ismét utolértük a sóstói srácot, de a lejtőn rögtön futásnak eredt és már vissza is előzött. (?) Aztán elmondta, hogy most nagyon rá akar menni a jó helyezésre, ráadásul amióta tudja, hogy én is 35-ön vagyok, igyekszik előttem beérni. Megnyugtattam, hogy miattam ne féljen. Én azért megyek ennyivel, mert most így esik jó gyalogolnom.
Oszlánál már több emberrel is találkoztunk. Szemben már az Ódor-vár sziklái csillogtak. Ennek érdekében csak pár falatot ettünk, hisz felfelé nem túl előnyös az emésztést erőltetni. A Hór-völgyből betértünk a szerpentin útra. Aztán mikorra már kezdtem úgy érezni, hogy ez nem lesz egy komoly emelkedő, akkor bekezdett. Hú, de meredek volt! Vetekszik a Vár-forrás – Dédes közötti KL jelzéssel is. A Bükk 900-on pedig ilyen meredekség, ekkora hosszon nincs is. A kidőlt fák áthágása is megnehezítette a dolgunkat, de azért abszolváltuk a  Fent jó utat kívántunk egymásnakJhegyet. Sétálós azért itt meglépett előlem.  Sétálóssal és kimentem nézelődni a csúcsra. Ekkor futottam össze Lienkával és Talpalóval. Szomorú aktualitása is volt a legutóbbi találkozásunknak. Akkor ugyanis Tiszaújvárosban, a lovaggá ütésen voltunk érintettek. Azon a napon láttuk utoljára az élők között Gyetvay Ivánt. Pár gondolatot még váltottunk ezzel kapcsolatban, aztán megbeszéltük, hogy Lienka élete leghosszabb tt-jére készül, ugyanis 48-ra neveztek.
Ódor-vártól a PL jelzésen bandukoltam tovább. Az erdőbe betérés szerencsére jól ki volt szalagozva. Egy kerítés mellett haladtam lefelé, amikor ütemes dobogásra lettem figyelmes. Megérkezett a sóstói srác. Az aszfaltra érve nyomult is tovább, én pedig letértem a Szent Erzsébet-forráshoz. A kódot lefotóztam, majd kicsit elnosztalgiáztam a Völgy-fő háznál. Első gyalogos tt-men jártam itt, még 1993-ban.
Az ismerős piros, zöld sáv és kerékpár jelzésen meneteltem a Vasbánya-tetőig. Nem nyomultam már akkora sebességgel, mint Sétálóssal, de azért haladtam. Egy irtás széléről nagyon jó rálátás kínálkozott a „kövekre”.
A Kövesdi-kilátót már nagyon vártam. Az ellenőrző ponton ismét a sóstói sráccal akadtam össze. Természetesen  A pontőrök nagyon jó fejek voltak. Jól megetettek mézesJazonnal futott tovább.  puszedlivel. Kicsit még nézelődtem a kilátónál, aztán ereszkedtem lefelé.
A Novaji-kunyhó meglepett. Valahogy többre számítottam, de azért így is elég érdekes volt. Párszor megálltam térképet egyeztetni a valósággal, aztán lassan kiértem egy gyönyörű mezőre. A jelzés a rét szélére invitált, de rájöttem, hogy a földúton kel maradni. Nagyon élveztem a panorámát.
Egy majornál kutyaugatásra lettem figyelmes. Gyorsan elővettem a kutyariasztómat és határozott léptekkel nyomultam fel az emelkedőn. Végül egyetlen kutyus sem közelített, kettő eleve kerítés mögött volt. A faluhoz érve elbizonytalanodtam, de végül jó irányba kanyarodtam. A templom mellett érdekes volt a régi, eltört kőkereszt. A műútról aztán egy kis „lugason” át keveredtem ki egy rétre. Itt egy futó elment mellettem, de a domboldalon már nagyon lelassult. Szemben egyre közelebb került a Nyomó-hegy. Már vártam a találkozást.
Nagyon rövid bozótos után el is indult a mászás. Közben utolértem a futót, aki a hegyre panaszkodott. Fent tetszettek a sziklák is. Nagyon jó ötletnek tartom a vicces, ellenőrző pontokat előjelző táblákat, mely itt is a legjobbkor „jött szembe”.
A pontőrök rendkívül kedvesek voltak. Szívesen maradtam volna még kicsit beszélgetni, de ekkor már haza húzott a szívem. A sóstói srác már megint megijedt tőlem és már futott is tovább. Azért ennyire nem kellene tőlem tartani.
A pincesorhoz érve ráköszöntem egy férfire, aki rögtön meg akart hívni egy pohár borra. Megköszöntem, de nem éltem vele, hisz még autóznom kellett. Már a bevezető úton nagyon sok autót láttam. Bíztam benne, hogy senki nem állt rám, ami szerencsére be is jött.
A célban nyugalmat tapasztaltam, de azért Sütő Laci eléggé behavazottnak tűnt. Átvettem a (budai-) H.G. által beszerzett naptárakat, megkaptam az elismeréseket és még az ebédjegyet is felkínálták, de ezt visszaadtam. Ha már ilyen jól alakultak a dolgok, akkor úgy döntöttem, hogy a feleségemmel fogok ebédelni, az otthonunkban.
Így is történt és fél kettőkor már a levest kanalaztam.

Olvastam, hogy mentek oda-vissza érvek a túra rendezéséről. Én nagyon jól éreztem magam és meg voltam elégedve mindennel. A kaja nekem elég volt, de az igaz, hogy én mindig nagyon erős reggelit szoktam tartani.

 

 

 

 

LegetøjBabytilbehørLegetøj og Børnetøj